2015. november 8., vasárnap

Július negyedike!

Sziasztok!
Hogy telt a hét emberek?
Az előző részhez köszönöm a visszajelzéseket, holnap mindenképp válaszolni fogok rájuk!
Nos, nem is akarom sokáig húzni a szót, csak az a kérdésem, hogy:
nemsokára itt a blog 2. szülinapja és van-e valakinek ötlete, hogy mégis hogyan lehetne ezt... megünnepelni?
Örülnék ha megihletnétek pár ötlettel, mert most teljesen tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban. Előre is köszönöm az esetleges ötleteket! :)
Jó olvasást mindenkinek találkozunk jövőhéten!
-----------------------------------------------------------------

/Bailey/

Boldog függetlenség napját!
Az ünnep tiszteletére én is és a srácok is olyan pólót vettünk fel, amin amerikai zászló díszelgett. Az már csak hab volt a tortán, hogy ez három különböző bandás pólót jelentett.
Reggel frissen és kipihentem léptem ki a szobámból…
Vagy nem, mivel már a reggelem se indult jól. Alig egy hónapja vettem ébresztőt, ami pont ekkor dobta be a kulcsot. Megszólalni megszólalt pontban kilenckor, de elhallgatni már nem akart. A kutyám és a madaram is megőrült a ricsajtól, előbbi össze-visszaugrált, utóbbi pedig próbált kiszabadulni a kalickájából. Végül megoldottam, de sajna tíz dolcsim bánta, mivel… nos, fogtam magam és a Démonvilágba teleportáltam a tárgyat. Már nem is érdekelt, ott azt bosszantott a csörgésével, akit akart. Aztán persze nemhogy meleg, de még langyos víz se volt. Aztán már hideg se, mivel egy idióta sofőr szépen nekirohant egy tűzcsapnak, ami egyenlő azzal, hogy a környező házakban nincsen víz. Persze engem az se érdekelt, hogy jéggé fagyok hajmosás közben, szóval épp samponos volt a fejem, mikor már nem jött több víz. Idegbetegen rohantam le a lépcsőn. A konyhában ott ült mindhárom családtagom, a bátyám épp csak megpillantott, de olyan szinten kezdett röhögni, hogy majdnem megfulladt. Én meg olyan szinten mérges lettem, hogy majdnem meg találtam őt ölni. Szóval csak a szokásos balszerencsés reggel.
Persze a nénikém felajánlott egy üveg vizet, amivel leöblíthetem a sampont. Elfogadtam és próbáltam a legúriasabb mozdulattal megfordulni és felmenni a szobámba. Mentettem a menthetőt, de mielőtt becsuktam volna az ajtóm, meghallottam a nevetést lentről. Megrándult a szemhéjam, de nem szóltam semmit, csak mantráztam:
„Nyugi, Bailey. Nyugi, Bailey. Nyugi, Bailey! Mondom, NYUGI, BAILEY!”
Végül csak samponmentes lett a hajam, de addigra már az idegeim nagy részét elhasználtam. Szerettem volna őrjöngeni, mégis nyugodtságot színlelve ültem le az ebédlőasztalhoz és vártam, hogy a nénikém elém tegye a reggelim. Ő elhadarta, hogy elfogyott az a kávé, amit reggelente szoktam inni, emellett nem tudta a kedvenc reggelim csinálni, mivel az egyik kellő fűszernek ugyancsak nyoma veszett. Egyre jobb és jobb. Jus szóra nyitotta a száját, de még pont időben elhallgattattam.
Kussolsz – sziszegtem neki a gondolatai közt. Ironikus, hogy előző nap még azt hajtogattuk, hogy szeretjük egymást, de ma már… ilyen a mi kapcsolatunk. Elvigyorodott és mikor a szülei nem figyeltek, megdobott egy kenyérdarabbal. Egy pajzsot húztam kettőnk közé, erről pattant vissza a falat. – Idióta! – közöltem vele egyszerűen.
Valaki „enyhén” zabos ma – dőlt hátra, mint aki jól végezte dolgát. De szerettem volna bemosni neki.
Olyan tíz óra magasságában léptünk ki az ajtón, ahol Clau várt minket. Térdig érő fodros fekete szoknyában és szintén fekete pántos fölsőben volt, lábán térdig érő csatos bakancs. Ránéztem, és úgy éreztem, menten hőgutát kapok. Kék szemei kérdőn méregettek, végül az arcomon állapodtak meg:
- Mérgesnek tűnsz – közölte egyszerűen.
A fejem rázva indultam el a szemben lévő ház felé. Már lefáradtam és a nap java még hátravolt. Kicsit talán erőteljesebben kopogtam, mint szoktam, így Sandra egy kicsit meglepve nyitotta ki az ajtót. A ház belsejéből Leila hangja hallatszott, ahogy azt kérdezi ki az. A lány arcára furcsa kifejezés ült ki először, majd elmosolyodott és visszakiáltott, hogy én és a másik turbékoló pár. Aztán még halkabban hozzátett valamit:
- Kicsit idegesnek látszol – mustrált.
Csak feltettem a kezem, jelezve, hogy bármit, csak ezt ne. Visszafojtott kacagással állt félre az ajtóból, aztán a tesómhoz fordult, aki szerintem egy az egyben elmesélte a két lánynak a reggelem. Felfelé menet beköszöntem Leilának a mosókonyhába, aki megölelgetett, majd megkérdezte, hogy nincs-e valami baj, mert egy kicsit… khm… zabosnak látszom. Kényszeredett mosollyal legyintettem és feltrappoltam a lépcsőn.
Damon szobájának ajtaját nyitva találtam, bent a fiú épp valami varázslatot próbálhatott, mert mikor bekopogtam, ő megugrott és a kezében lévő szikrázó valami leesett és minicunami módjára végigfutott a padlón. Ha akadályba került, akkor vörös füstté vált. A barátom kinyitotta az ablakot, mire elkezdett beáramlani a kinti meleg levegő. Végül mosolyogva felém fordult, aztán egy kicsit hátrahőkölt.
- Elég idegbeteg fejed van – nyögte, mire széttártam a karom és se szó, se beszéd, eldöntöttem, hogy akkor hazamegyek. Még jó, hogy ő megragadta a karom és nevetve magához húzott. – Bocsi, minden oké? – kuncogott.
- Csak minden összejött – morogtam a mellkasába. Puszit nyomott a vállamra, majd a nyakamra.
- Van ilyen – simogatta meg a fejem. Morcos arckifejezéssel néztem fel rá, mire finoman megcsókolt. Oké, talán volt egy kis jó is ebben a napban. Átkaroltam a nyakát és homlokát az enyémnek döntöttem.
- Ja, van ilyen – mosolyogtam.

- Ne már, add vissza! – kaptam a könyvért alig egy órával később. Épp Damon hasán ültem és a kezében lévő kötetet próbáltam visszaszerezni, de amint az ujjaim elérték volna, ő csiklandozni kezdett.
Addig kaparintottam meg a tárgyat, amíg ő lement innivalóért, mire ő visszajött és már befészkeltem magam az ágyára és az első fejezet végét olvastam. Először csak figyelmeztetően csettintett a nyelvével, majd kicsit már akaratosabban kérte, hogy a történetben szereplő fiú helyett vele foglalkozzak, de valahogy emez a srác jobban vonzott. Nem volt jó ötlet ezt közölni vele. Itt jött az, hogy harcolni kezdtünk. És végül valahogy eljutottunk abba a pozícióba, amiben akkor voltunk, mikor Sandra benyitott. Kicsit hátrahőkölt, mikor meglátta a hangosan nevető bátyját és engem, amint épp a könyvért kapok. Persze a barátom a karját a feje fölé nyújtotta, hogy még csak véletlenül se érjem el. Mindketten a lányra kezdtünk pislogni, aki hebegve, cinkos vigyorral mondta, hogy fél óra múlva ebéd. Bólintottunk és amint becsukódott az ajtó, folytatódott a harc. Visítva csapkodtam az idiótát, aki persze nem adta könnyen magát, végül az egyik karjával átkarolta a derekam és fordított a helyzeten. Fölöttem térdelve, győzelemtől mámoros vigyorral lendítette a magasba a könyvet, mint valami serleget. A fejem rázva ültem fel. Felnéztem rá, majd ismét fordítottam az álláson. Csikizni kezdtem az oldalát, mire hangosan nevetni kezdett. Nem próbált vagy nem tudott ellenkezni. Csak a fejét fogva röhögött és kapkodta a levegőt.
Végül visszaültem a hasára és lemosolyogtam rá, miközben félresimítottam egy tincsem. Az ajkamba haraptam, ahogy felnyúlt és megcirógatta az arcom.
- Gyerekek, elég a turbékolásból, ebéd! – nyitott be Leila, mire megfagyott mindkettőnkben a vér. Nem hiszem, hogy az volt a nagy álmunk, hogy valaki felnőtt így talál ránk. Csak az ajtónak dőlt és karba tett kézzel várta, hogy indítsunk lefelé. Zavart mosollyal somfordáltam el mellette, de csak egy karsimítást kaptam. Kicsit megnyugodtam. Ellenben Damon egy kis csapást kapott a fejére, mire az anyjára rivallt, hogy ne csinálja már ezt. Erre csak egy újabb nyaklevest kapott. Leila suttogott, de sajnos így is meghallottam, amit mondott: ne most avassátok már fel a szobát. Nem láttam ebben a pillanatban a barátom arcát, de mikor leértünk még mindig kicsit vörös volt a feje. De szerintem az enyém is, mert éreztem a forróságot az orrom két oldalán. Egy pillanatra néztünk csak egymásra, de utána rögtön két irányba kezdtünk bámulni. Áh! Sandra a szájara szorított kézzel figyelt minket, közben össze-össze nézett az anyjával, aki próbálta elfojtani a jókedvét, de a szeme elárulta, hogy milyen remekül szórakozik rajtunk.
Ebéd után kiültünk a kertbe és a Nap felé fordulva töltődtünk D-vitaminnal. Damon átölelt hátulról, állát a vállamon pihentette. Mosolyogva kulcsoltam össze az ujjaim az övével. Arcát az enyémnek döntötte, miután félresöpörte a hajam a nyakamból. Lehunytam a szemem és élveztem a perceket.

A frissen vágott fű szurkálta a lábam, a szél kellemesen fújta felém egy közeli bódé illatait. Körülöttem a fákon mindenütt lampionok, girlandok, egyéb világítások lógtak. Ültem a plédünkön és figyeltem a sürgő embereket.
- Egy tizenhat-hét éves srác bepofátlankodott elém – morgott Damon, mikor levágta magát velem szembe. – Szóltam neki, hogy húzzon onnan, mire azt felelte, hogy takarodjak a francba. Csak addig volt ilyen bátor még meg nem fordult. Csak másfél fejjel vagyok magasabb nála – vigyorodott el önelégülten. A fejem rázva vettem el a hot-dogot.
- Pedig te se vagy egy égimeszelő, akkor az a srác hány centi lehetett? Egy negyven? – gondolkoztam, miközben letöröltem a kaja oldaláról egy lefolyó mustárcseppet. Tény, hogy a barátom nem tartozott a suli legmagasabb diákjai közé, az százhetvenöt centijével. Szóval még a tíz centi is alig van meg köztünk, szóval ritka alkalom, mikor találunk valakit, aki még nála is alacsonyabb.
- Kábé – felelte bólogatva, majd enni kezdett. Elvettem a szalvétát a táskámról, aztán letöröltem a kechupot a szájáról. Mosolyogva vette el a papírt, lerakta maga mellé. – Justinék mikor jönnek? – kérdezte.
- Azt mondták olyan fél nyolc körül – feleltem, majd én is enni kezdtem. Bólintott és az órájára nézett. Még volt öt perce befutni Jus-nak és Claunak. Egy dalt dúdolgatva falatoztam, közben bámultam a körülöttünk lévő embereket, bódékat. Volt pár célbadobós játék is és még több ételt áruló. Hmm, megkívántam a vattacukrot. Damon abba az irányba nézett, ahová én is sokáig néztem. A fejét rázva reagálta le az ötletem, mire lebiggyesztett ajkakkal „szipogtam” párat. Ismét nemleges választ kaptam. Szinte várta, hogy duzzogni kezdjek, szóval eléggé meglepte, mikor egyszerűen csak megrántottam a vállam és tovább ettem a hot-dogom. A barátom a lábával megbökte a térdem, mire felnéztem. A tesóm és a barátnőjét láttam közeledni kézen fogva, nevetve, vattacukrot falva. Kicsit sértődött pillantást vetettem Damonre. Clau kapott vattacukrot… Erre ő megforgatta a szemét, de aztán elmosolyodott. Próbálta elrejteni, de láttam, hogy jól szórakozik rajtam. Örült, hogy újra ilyet játszunk.
- Na, hali – vágta le magát mellém a bátyuskám, és ha már ott volt, akkor egy puszit is nyomott a fejem búbjára. Claudia rám vigyorgott és az ölembe dobott valamit. Kérdőn néztem meg a dolgot. Egy CD volt az, méghozzá a legújabb Green Day lemez. – Megláttuk és rád gondoltunk – nevetett Jus.
- Kösz, ezt én akartam megvenni – morgott a démonom a pléd túloldalán. A haverja egy egoista mosolyt villantott rá, mire a szeme vörösen kezdett izzani. – Még egy vigyor és esküszöm az lesz az utolsó – sziszegte mérgesen. Most én böktem meg őt a lábammal, mire egy kicsit lágyabb tekintettel sandított rám. Felsóhajtott, jelezve, hogy akkor hagyjuk. Kicsit lelombozódott szegénykém.
Megettem a hot-dogom maradékát, majd a táskámban kezdtem kutatni üdítő után. Hamar megtaláltam a kólát, körbekínáltam, bár a tesómék épp mással voltak elfoglalva (értsd: smároltak, mintha az életük múlna rajta), Damon pedig még mindig szomorúan meredt maga elé. Eléggé jó ötletnek tartotta ezt a CD-t, de sajna későn kapcsolt. Odahúzódtam mellé és a vállára hajtottam a fejem, mire kicsit felém fordult. Még mindig levert volt.
- Nem baj – suttogtam a fülébe, mire megborzongott. – Ez csak egy CD. Te meg egy Skillet koncertre viszel el. Ott élőben fog John Cooper úgy énekelni, mint itt Billie Joe CD-n – nevettem, mire kicsit feldobódott. Bólintott, jelezve, hogy igazam van. Ennyit a szomorúságról. Egy puszit nyomtam az arcára, ő pedig átölelte a vállam.
- Jó estét mindenkinek, aki ma csatlakozott a kis filmezésünkhöz. A kisgyerekekre való tekintettel próbáltunk olyan filmet választani, ami mindegyik korosztálynak megfelel – mondta egy pasas a mikrofonba. – Szóval most egy idei filmet szeretnénk bemutatni, ami nem mellesleg vígjáték, szóval remélem élvezni fogják. Ó, és a tűzijáték lehet kicsit csúszni fog a film miatt, de természetesen meg lesz tartva… - mikor látta, hogy egy csomó ember türelmetlenül néz rá, végre bemondta, mit nézünk: Melissa McCarthy főszereplésével A kém című mozifilmet. Éljen! Végre kezdünk!
Befészkeltem magam Damon ölébe, aki a vállamra támasztotta az állát, karjait a derekam köré fonta. Jus és Clau egymásnak dőlve ültek, fél percenként nyomtak egymás arcára, fülére, szájára egy kis csókot. Azon gondolkoztam, mi is ilyenek vagyunk-e. Láthatóan a bátyám tényleg megtalálta a Nagy Ő-jét.
- Jó tudni, hogy ennyire érdekel a film – suttogta a barátom a fülembe. Megvontam a vállam és a vásznat kezdtem figyelni. Ő kivett a táskámból egy zacskó chipset, majd felbontotta. Elvettem pár darabot belőle, egyet neki nyújtottam át. Csámcsogva kínálta meg a másik gerlepárt is. Clau először a kezében tartott almasziromra, majd a másik nasira nézett. Végül megadta magát. A tesóm elmondása szerint a barátnője nem sokszor szokott ilyet enni, de néha megengedi magának a szabályszegést. A démonom letette középre a zacskót, aztán a kezét visszatette a hasamra.
Felpillantottam az égre. Bár most a park ezen részén nem égtek a lámpák, csak a bódék adtak némi fényt, a csillagok mégse látszódtak. Ezt nem szerettem a belvárosban. Néha szerettem bámulni az éjszakai eget, de itt nem volt rá lehetőségem. A Holdból csak egy kis sarló látszódott.
Ismét a filmet figyeltem. Kicsit hátradőltem, mire Damon az egyik karját maga mögé tette támaszul, a másik kezével viszont az oldalam cirógatta. Elmosolyodtam és a pólóm alját kezdtem piszkálni. A gyomrom kicsit görcsbe rándult, mikor egy pillanatra odaérintette az ajkait a nyakamhoz. Csak gondolatban üzentem neki, de éreztem, hogy ettől az egy szótól is hevesebben vert a szíve.

A film végeztével senki se kezdett szedelőzködni. Mindenki az ég felé nézett, várták a tűzijátékot. Odett ekkor talált meg minket. A nyakunkba ugrott, szorosan megölelt mindkettőnket egyszerre. Eléggé fájdalmasan nagyot roppant az egyik nyakcsigolyám. Aucs! Izgatottan várta a kezdést, a száját rágta idegességében.
Végül aztán fellőtték az első rakétát. A kislány örömében ugrálni kezdett, mi pedig csillogó szemekkel figyeltük az égen megjelenő fényeket. Hol piros, hol zöld, máskor kék, fehér, citrom- és narancssárga. A legutolsó volt a legérdekesebb, mert az amerikai zászlót formázta. Csodálatos volt. Közben zene is szólt, mindegyikben Amerikáról énekeltek. Damon poénból elkezdett egy dalt először halkan dúdolgatni, végül hangosabban is dalolni.

We're all living in Amerika
Amerika ist wunderbar
We're all living in Amerika
Amerika
Amerika

Jogos, hogy ez a szám nem szerepelt a tűzijáték alatt szóló zenék között, de legalább viccesebbé tette. Clau és Jus vihogva figyelték a barátom, akit egy kicsit se zavart a körülöttünk álló emberek furcsálló pillantása. Végül aztán elkezdődött a himnusz, mi pedig felálltunk és úgy hallgattuk végig.

/Damon/

- Na, léci – pislogott rám a barátnőm. Mögötte vattacukrot árultak. Felnyögtem, próbáltam másra terelni a figyelmét. – Léci! Léci! Léci! – ugrált be mindig a látóterembe. – Na, csak annyi pénz volt nálam, hogy hot-dogot bírtam venni. Damon! – nyavalygott. Egy hosszú, bosszús sóhajt hallattam. Ez nem lehet igaz.
- Milyet kérsz? – kérdeztem megadva magam. Tapsikolva ugrált oda a bódéhoz, majd elgondolkozva hümmögött. Mikor egy perc múlva se tudott dönteni, átszóltam a válla felett. – Epreset kér! – meglepve pördült meg. Egy csókot nyomtam a szájára, mire kicsit hátrahőkölt. Mosoly kúszott az arcára, majd visszafordult. Elvette az édességet, én meg odaadtam a pénzt az eladónak. Bailey megkínált, mire letéptem egy kicsit belőle.
- Na, megérte? – vigyorgott rám. Átöleltem a vállát, mire kuncogni kezdett és egy, a cukortól ragacsos, puszit adott az arcomra. Fintorogva töröltem meg azt a helyet, ahová az ajkai értek. Gúnyos mosolyt eresztett meg felém, mire elvigyorodtam. – Hülye – morogta.
Hazafelé menet sokat idézgettünk a filmből, bár leginkább én beszéltem, mert ő a felét végigbámészkodta. De még utólag is jót röhögött rajta, én meg azon, hogy ő hogyan röhög. Szóval elvoltunk. Főleg azért is, mert dugóba keveredtünk. Mindenki ekkor indult haza, leginkább azok, akik a külvárosban élnek, szóval jó hosszú ideig kellett várakozni, hogy egyáltalán két métert haladhassunk előre. Isten áldja Bostont…
De aztán, mikor megálltam a házunk előtt, ő átnézett a túloldal irányába. Láthatóan senki se volt otthon. A füléhez hajoltam.
- Nem jössz át? – kérdeztem halkan. Hálás mosolyt eresztett meg felém, majd kérte, hogy előbb hozzájuk menjünk pár cuccért. Bólintottam és kiszálltam. A kocsi túloldalára teleportáltam, hogy kinyithassam neki is.
Kérésére megkerestem a pizsijét, ami valahol a takarója alatt lapult, míg ő kihozta a fürdőből a törülközőjét és a tusfürdőjét. Aztán visszaszaladt a fogkeféért és a fogkrémért. Szórakozottan álltam az ajtajában és figyeltem, ahogy oda-vissza rohangál. Végül megtorpant és csípőre tett kézzel hunyorgott rám. Testtartása, arckifejezése, minden azt tükrözte, amit gondolt: mit röhögsz? Ne röhögj, hanem segíts! Ne nézz így Damon Falls, mondom, segíts!
 - Mit nem találsz, Kicsim? – adtam meg magam. Kicsit lecsillapodott, felszegte a fejét és kérte, ha látom telefonját, szóljak. Körülnéztem a szobában, de aztán felkaptam a fejem. A lány farmerjának zsebére néztem.
Fától az erdőt…
Mögé léptem és kihúztam a zsebből a keresett tárgyat. Egy pillanatra lefagyott, majd vörös arccal fordult felém. Nem tudtam, hogy a zavartól, amiért nem találta azt, ami az orra előtt volt, vagy a mozdulatomtól. Elvigyorodtam és a kezébe pottyantottam a mobilt. Köszönömöt hebegett.

- Fejezd már be a vigyorgást! – csattant rám, miután átértünk a szobámba. A fejem ráztam, mire ő karon ütött. Nevettem rajta, édes volt a pukkadása.
Morcosan zárkózott be a fürdőbe. Majdnem fél órája volt bent, mikor meguntam a várakozást. Gyanakodva nyitottam be, de őt sehol se láttam. A ruhája az egyik polcon hevert, a törülközője a mosdókagylón lógott. Kicsit megijedtem. Halkan szólítottam meg és bentebb léptem. A mosdó közepén megálltam, idegesen nyeltem egyet. Hová a francba tűnhetett?
Ekkor a hátamra ugrott, lábait összekulcsolta a hasam előtt, karjait a nyakam köré fonta. Hangosan nevetett a kisebb rémületemen. El se hittem, hogy ezt meg merte csinálni. A kis… Próbáltam lerázni magamról, közben akaratlanul is eszembe jutott a múlt tél, az azelőtti pár óra, mielőtt összejöttünk. Ugyanígy a hátamra ugrott, én azzal fenyegettem, hogy vele együtt dőlök hátra a hóba. Az hatott. De itt nem volt hó, a hely is túl kicsinek bizonyult. A francba! Ezért inkább más megoldást kerestem. Odahátráltam a pulthoz, ahová a mosdókagyló volt beépítve, mire ő leült oda. Miután sikeresen kifújtam magam, felé fordultam. Csillogó szemekkel nézett vissza rám, az ő fejében kompenzálva lett a kis zavarba hozás. Pántos pólóban és flanel anyagú rövidnadrágban volt, ha nyirkosan göndörödött. Megérintettem az egyik tincset, mire félrebillentette a fejét. Shadow-ra emlékeztetett ez a mozdulat, aki épp békésen aludt, mikor eljöttünk onnan, akárcsak a kis főnix, Sunny. Bailey válláról lecsúszott a pólója pántja, de nem zavarta.
- Mérges vagy? – kérdezte.
- Úgy nézek ki? – mosolyogtam rá. Kicsit hátradőlt, de továbbra is fogta a pult szélét.
- Kicsit még riadtnak tűnsz, de mérgesnek nem – kuncogott, közben megsimogatta az arcom. Közelebb húzódtam. A dereka két oldalán támaszkodtam meg. Szemeiben furcsa villantást vettem észre.
- Akkor meg minek kérdezed? – az orrunk összeért. A mosoly továbbra is ott virított az arcán, miközben megemelte az állát és megcsókolt.

Az első este, ahol tényleg csak ketten voltunk.

4 megjegyzés:

  1. Ohohoh
    Tébyleg csak ketten mi???
    Jujjujujujjj! Hmmmmmmmmm 😁
    Bocsi hogy nem írtam, de az előző részt is imádtam. Mint ezt.
    Sajnos ez egy pici rövid komi, de itt van Sandra, szóval mennem kell.
    Puszi
    😘♥

    VálaszTörlés
  2. Alig várom már a kövi részt!!!! Egyszerűen nem tudom elképzelni ,hogy hogyan tudsz ilyen jól írni. :) :) ;)

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa:33

    Ne haragudj, hogy ilyen keson kommentelek, de nincs idom es faraszto ez a tovabbtanulasos ceco. :(
    De probalok mindenre idot szakitani!
    Az unneplessel kapcsolatban termeszetesen van otletem ;) En csinalnek egy kvizt. 13+1 kerdes. A gyoztes nyeremenye egy novella, vagy amit akarsz. De azt te dontod el, hogy mivel partyzzunk! ;) (hozhatsz piat :D )

    A resz naccson cukkika leett! :"D
    (Nezd el nekem, faradt vagyok. :'D)
    Hmmm... Perverz fejezetet tervezel? ;)
    Kisz hunszut kiszlany. Grrrr :D
    Ha Damonon mulik akkor ebbol lesz egy kis 18+... :D
    Azt a rohadt mocskos fantaziamat! Huhh! :D
    Sunnyt egyszer ellopom, mert kell egy ilyen cukisag, ha kutyat mar nem veszel nekem. :((

    Sok otletet tovabbra is ;)

    Sok puszi es oleles xx :*

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!
    @Diána
    Hát igen, csak ketten... Ki mit gondol. :D
    Semmi baj, mint tudod, velem is megesik az ilyen. Néha túl sokszor (fejleszteni kellene a memóriám).
    Tényleg, milyen a cserediákod? Sikerül kommunikálni? :)

    @Tori
    A kövi rész lassan érkezik, még folynak az utolsó simítások. Hát még van hová fejlődöm, de köszi :D

    @Luca
    No problemo, ismerős tavalyról.
    Jó ötlet, nekem eszembe se jutott, majd megpróbálok összeállítani valamit. Ez így egynek jó lesz, ezer hálám!!!!! Hmm, pia... mivel kólamániás vagyok, ezért azt tudok hozni, egyéb más innivalót meg majd csórok valahonnan, hátha nem tűnik fel. ;)
    Hmmm... nem lenne rossz, de bocsi, ki foglak ábrándítani, nem terveztem ilyet. Talán pár év múlva. :D
    Bocsi, kutyát kicsit nehéz lesz szerezni, mert eddig úgy áll, hogy 3 husky-t kéne vennem valahonnan... És nincs rá pénzem. Sunnyt szívesen odaadnám, de nem tudom kiszedni a gépből és főnixet még nem láttam élőben. Szóval bocsika! :D
    Köszike az ötletet még egyszer!!!

    Puszi mindenkinek!!! :-*

    VálaszTörlés