2015. október 29., csütörtök

"Nem, mert..."

Ciao carini mio!
Íme az új évad első része és az új kinézet (nem a legjobb, de igyekeztem). Az évadzáróhoz kaptam pár visszajelzést, amiknek nagyon örülök, válaszoltam is rájuk.
Hogy telik az őszi szünet? Dia hogy megy a lengyel? 
Nos, be is fejezem a pofázást, jó olvasást mindenkinek! Vasárnap visszatértek!
Arrivederciiiiiiiiii!
----------------------------------------------------

 „- Akkor, szeretnél járni egy démonnal? – mosolyodott el félénken. A válaszom miatt viszont kikerekedett a szeme.
- Nem, mert…”

- MI? – kérdezte már-már hisztérikusan. Elhúzódott tőlem és felállt. A kutyusom felkelt a hangjára kérdőn nézett rá. Úgy járkált fel-alá, mint valami vad a ketrecében. Értetlenül néztem rá, legalább hagyta volna befejezni a mondatot! Néztem, ahogy ökölbe szorítja a kezét, az ajkait egymáshoz préseli, rágóizmai rángatóznak, ahogy a fogait is egymásnak nyomta. Utáltam, ha mérges, főleg ha rám. Haja ismét megnőtt annyira, hogy a szemébe lógjon, ami ekkor szikrákat szórt felém. Tényleg nagyon felbosszantottam már ezzel a két szóval is, pedig még a mondatom java hátravolt. Már sejtettem mit érezhetett akkor, mikor én se hallgattam meg azon a napon, miután megmutatta a hat elem jeleit. Azért próbáltam menteni a menthetőt, nem akartam, hogy megint rosszban legyünk.
- Damon, én… - kezdtem volna, de félbeszakított. Szeme vörösen fénylett a dühtől.
- Te mi? Most mivel próbálod tovább húzni az időt? Ha nem akarsz velem járni, akkor mondd a szemembe, ne kertelj! – kiáltotta, majd elfordult és sokkal halkabban folytatta. – Pont ettől féltem, mikor januárban felébredtél – hangja olyan volt, mintha a következő pillanatban elsírhatná magát. Mögé sétáltam. Láttam, hogy a válla lassan emelkedik és süllyed. Rettentően mély levegőket vett, próbálta elfojtani az érzéseit. Karjait keresztbe fonta a mellkasán, bár csak félprofilból láttam, de eléggé észrevehetően ugrált az ádámcsutkája. Ajkai remegtek, minden másodperc, amíg csendben voltam, neki azt jelentette, nem tudok mit mondani erre. De reménykedett, hogy megcáfolom ezt az állítását. Végigsimítottam a vállát, de lerázta a kezem. A mozdulatom úgy érzékelhette, mintha azt mondanám, sajnálom. Az én gondolataim között viszont ezt jelentette: ne légy már hülye.
- Azt akartam mondani, hogy nem, mert itt nem látok egy démont sem, csak egy angyalt. Neki viszont minden áron a barátnője akarok lenni! – mondtam mosolyogva. Kicsit önelégültséggel töltött el, hogy ennyire érzékenyen érintette volna, ha azt mondom, nem akarok vele járni. Kerek szemekkel pördült meg.
Aztán fel se ocsúdtam a szórakozottságtól, amit a pillantása okozott, ő már ott volt előttem és úgy csókolt meg, mint még eddig sosem. A kezem a kettőnk mellkasa közé szorult, míg ő a hátamon és a tarkómon tartotta a sajátjait. Olyan fantasztikus volt az a pillanat, mintha semmi se lett volna körülöttünk. Éreztem a testéből áradó hőt, a bőrének kellemes fűszeres illatát, amihez enyhe arcszesz szag vegyült. Forró ujjai cirógatták a bőröm, kellemes bizsergéshullámot indítva el a gerincem mentén. Annyira hiányzott már ez. A kórház óta nem csókolt meg, szóval ez az egy nap két csók már felért egy mennyországgal.
Csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a lábszáram karmolássza. Kénytelen voltam elhúzódni a démonomtól, aki egy kicsit rossz néven vette ezt. Lenéztem a kutyusra, aki várakozón emelte fel nagy kék szemeit. Damon a fülemhez nyomta az ajkát és azt kérdezte, hogy mi legyen a neve. Egyértelmű volt a válaszom: Shadow, azaz Árnyék. Jogos, hogy lány volt, mégis illett hozzá szerintem. Úgy tekergette a fejét, mintha azt kérdezné, mit csinálunk. Ugrálni kezdett, ezzel utalva arra, hogy vegyem fel. A két mellső lába alatt fogtam meg és húztam a mellkasomhoz. Orrát az enyémhez érintettem, mire majdnem megnyalta a szám. Köszi, de kutyapuszi nem kell. A barátom (igen, újra az lett) már a földön fetrengett a röhögéstől. Jó tudni, hogy a kutyám felnőttesebb, mint a barátom.
- Damoooon! – szóltam neki egy kis éllel a hangomban, reménykedtem, hogy megérti, amit kérni szeretnék: ne röhögj, hanem légy normális. Szórakozottan csillogó szemekkel ült föl. Összeütögette a cipője orrát és úgy mosolygott fel, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre. Az orrnyergem masszírozva sóhajtottam fel, de nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról. Az én hülye démonom. Letettem a kutyust a földre, mire az a fiúnak ugrott. Legalábbis próbált, mivel szinte lepattant annak mellkasáról. Rajtam volt a vihogás sora, míg Shadow épp a barátom pólóját ráncigálta „morogva”. Vadóc kis állat. Persze, az angyalvértől nyugodtabbak lesznek.
- Nyugi blöki – fogta meg a grabancát és eltartotta magától. A kutyus még mindig morgott. – Hallod, szerintem tökéletesen illik hozzád – nevetett fel.

Fél órával később beültünk a nem messze lévő kávézóba és békítő ajándékképp vettem magunknak egy reggelire valót, tekintettel arra, hogy délelőtt tíz volt, és még nem is reggeliztünk. Őt a gyomrának korgása árulta el, én meg pusztán tudtam, hogy mindjárt éhen döglök. Pár pillanat alatt behabzsolta a palacsintát, amit neki rendeltem és szinte szemezett az enyémmel, így az utolsót odaadtam neki.
- Amúgy – kezdtem, miközben a tányéron maradt szirupot piszkáltam a villámmal. – édes voltál reggel – pirultam el, ő pedig félrebillentette a fejét, éppúgy, mint Shadow is. – Amikor azt hitted nem akarok veled járni. Pár pillanatra eléggé elveszettnek tűntél – néztem fel rá. Levágott egy darabot a palacsintából és felém nyújtotta. A körmöm hegyével megfogtam a kis falatot és megettem.
- Hát igen – köhintett zavartan. – Hmm, tényleg letargiába estem volna, ha nem mondod azt, hogy újra járjunk. Ez a pár hónap is túl sok volt, pedig nem egyszer megcsókoltalak, mégis hiányzott, hogy ott legyél – motyogta, arca egy kicsit vörösesebb árnyalatot vett fel. Mosolyogva simítottam meg a kezét, mire összekulcsolta az ujjainkat. Barna szemei kutakodva néztek, aztán áthajolt az asztalon és egy csókot nyomott a számra. Ajkainak juharszirup íze volt. Pusztán egy pillanat volt, aztán újból a helyén ült.
- Amúgy Trish-sel mi volt? – kérdeztem. Erre a témára sose tértem rá, de kíváncsi voltam. Történt-e esetleg valami komolyabb? Mit csináltak?
- Semmi. Néha elkísértem ide-oda, párszor volt nálunk, de ezen kívül nem sok – felelte, majd miután látta a kétkedő tekintetem, kicsit kajánabbul folytatta. – Bele merjek gondolni, hogy mit hittél? – vigyorodott el. Ekkor az én arcom lett pipacsvörös.  Oké, tény, ami tény, hogy néha elgondolkoztam azon, mit művelhetnek Damon szobájában, de csak a féltékenység beszélt belőlem. Szerintem ez a gondolat az arcomra lehetett írva, mert a barátom ismét kicsit pirosabb lett, majd a tenyerébe temette az arcát. – Hú de piszkos valakinek a fantáziája – vihogott a fejét fogva. A karjára ütöttem, közben igyekeztem nem a szemébe nézni. – Jó, befejeztem. Nem hozzuk fel a témát többé, oké? – vonta fel a szemöldökét. Hevesen bólogatni kezdtem. Remek ötlet.
Ezután sétálni mentünk, de én még mindig csak a földet voltam képes pásztázni. Ez persze az ő figyelmét se kerülte el, jót derült a szinte végtelennek tűnő zavaromon. Átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a fejemre, de közben nem hagyta ki, hogy ne kuncogjon a fülembe. Szerettem volna megütni, azonban ahhoz fel kellett volna néznem, az pedig ebben a pillanatban lehetetlennek tűnt.
Lehúzott egy padra és megcirógatta az arcom. Még mindig egy paradicsom rokonának éreztem magam, úgyhogy megpróbáltam elbújni a hajam mögé, de ő mindig a fülem mögé simította a tincseim. Odabújtam hozzá, az álla alá fúrtam a fejem. Reméltem, hogy így nem kell a gúnyosan csillogó szemeibe néznem. Úgy vettem észre, ez volt az elégtétel, amiért reggel úgy ráhoztam a frászt. Megérdemeltem, de mégis… marha kínos volt az egész. Oké, egyszer-kétszer belegondoltam, mit csinálhatnak négy fal közt, de csak körülbelül egy percig gondoltam rá, mert rögtön rám tört a sírógörcs.
Megsimogatta a fejem és egy puszit nyomott a halántékomra. Az eddig a térdemen heverő kezét ekkor az arcomra tette és felemelte azt. Most már kedvesen mosolygott, utána közölte, hogy édes vagyok, mikor elvörösödök. Erre kiment a fejemből minden szín, majd összehúztam a szemöldököm. Köszi, akkor vagyok édes, mikor úgy nézek ki, mint egy paprika. Végül egy puszit nyomtam a szájára. Éreztem, hogy jól esett neki, hogy nem lettem zabos a kis gúnyolódása miatt. Miért is lettem volna? Mint már mondtam, megérdemeltem.
Csak azt vettem észre, hogy felpattant. Két pillanat múlva már egy fagyit nyújtott át. A rózsaszín gombóc azonnal elkezdett olvadni a majdnem negyven fokos hőségben. Visszahuppant mellém és a térdére könyökölt.
- Amúgy te miért mentél el Sammel randizni? – kérdezte, közben nem nézett rám. Megköszörültem a torkom és én is elfordítottam a fejem.
- Próbáltam túllépni rajtad. És kicsit idegesíteni is akartalak. Nem volt jó ötlet, tudom. Jó volt a koncert, de valahogy hiányzott valami. Inkább valaki – ettem bele a fagyimba a mondat végére, csakhogy ne kelljen folytatni. Rám sandított, ajkán halvány mosoly játszott, miközben a tölcsért ropogtatta. – Te küldted azt a Three Days Grace dalt, igaz? – löktem meg a vállammal a vállát. Egy apró bólintás volt a válasza. Nem voltam rá dühös, jó volt tudni, hogy igenis idegesítette az, hogy esetleg összejövök mással. Puszit hintettem az arcára.
- Hé, július negyedikén majd bemegyünk a városba megnézni a tűzijátékot? – kérdezte, miközben egy fára tűzött szórólapra mutatott. Odaléptem és elolvastam. Fél tizenegykor kezdődik, előtte ilyen természetben ülős mozizás lesz (olyan, hogy az emberek pokrócokon ülnek és egy nagy lepedőre vetítik ki a filmet), meg mindenféle vacsoralehetőség. Más szóval mindenféle amerikai kaja: hamburger, hot-dog, sült krumpli… ó, de lesznek normális kaják is. Bólogatva fordultam felé. Akkor két nap múlva irány a belváros!
Megálltunk a játszótér mellett, ahonnan egy alak azonnal elkezdett felénk rohanni. Odett szinte rakétaként rohant nekem, ha nincs mögöttem Damon, akkor biztos elvágódok. Ennek viszont az lett a következménye, hogy ő zúgott el majdnem.
- Szia Bailey! Hiányoztál – ölelgetett a kislány. Nevetve simogattam meg a fejét.
- Igen, hiányoztál neki, bár körülbelül három napja látott – jött oda hozzánk Paige, a féltestvérem nevelőanyja. – Ahogy látom nem váltál kámforrá – simította végig a karom. Mosolyogva ráztam a fejem. Csak az kellett volna, jó nekem élve is.
- Ugyan, nem tűnt volna csak úgy el – karolta át a vállam Damon. – Mindent megtettünk annak érekében, hogy továbbra is bosszanthasson minket – kuncogott, mire oldalba böktem a könyökömmel. Paige-nek is sokkal jobb kedve lett a kis jelenettől.
- Ti is jöttök majd a tűzijátékra? – kérdezte Odett. Bólogatni kezdtünk, majd egymásra sandítottunk. Minden bizonnyal az egyik filmet is megnézzük majd. – Olyan jó lesz! Anya azt mondta, majd vesz nekem vattacukrot, meg mindenfélét – ugrált örömében, közben a két copfja fel-le ugrált.
- A mindenfélét minden bizonnyal a bátyád ígérte, mert én nem – simogatta meg a fejét a nő, mire a lánya lelkesedése lecsökkent és kerek szemeket meresztett rá. Azt arcára volt írva mit gondol: ne már!
Damonre pislogtam, akinek lefagyott a mosoly az arcáról. Már a pillantásával közölte, hogy nem veszi meg nekem a fél bazárt. Megütögettem a vállát, ezzel utalva arra, hogy csak szeretné. Megforgatta a szemét és az ujjával megbökte az oldalam, erre én megrándultam. Megragadtam a kézfejét és próbáltam elhúzni a derekamtól, hogy még csak esélye se legyen az újabb bökésre, esetleg csikizésre, de ellenállt. Eközben a tekintetünkkel Odettet és Paige-et figyeltük, akik farkasszemet néztek. A kislány arcára elhatározottság volt írva, nem tágított addig, míg az anyukája bele nem egyezik abba, hogy aznap mindenfélét összeehessen, de a nőt is kemény fából faragták, nem adta könnyen magát. Eközben a barátom mutatóujja megint eltalálta a bordámat, pontosabban a két bordám közötti részt, mire felkiáltottam. Nem csak Hiro testvére és mostohaanyja, hanem a közelben lévő összes ember felénk fordult. Megszorítottam Damon csuklóját annak reményében, hogy befejezi a röhögést. Dehogy fejezte be.
Odett sétált oda elé, mire ő leguggolt és kíváncsian nézett a nagy világosbarna szemekbe. A lányka előreugrott, közben kiabált.
- Csiki-csiki! – a barátom hátraesett, és egyszerűen nem bírt menekülni a nyolcéves karmai közül. Vihogva fordult egyik oldaláról a másikra, hátha talál egy olyan helyzetet, ahol megvédheti magát. Ez ránézve gáz, a kislányra nézve viszont… hihetetlen?
- Se… - nyögte a démonom, miközben a karját nyújtotta felém. – Segíts! – nevetett szinte már vöröslő arccal. Megvontam a vállam és továbbálltam.
- Nos, Paige, amíg a gyerekek játszanak, addig mi menjünk sétálni – ajánlottam fel neki, mire elvette a szájára szorított kezét és ő is velem együtt kacagott. Majd belém karolt és elindultunk egy közeli padhoz.
- Bailey, ne hagyj itt ezzel a med ham teuvlenion – kiáltotta kétségbeesetten Damon. Az utolsó három szó, amúgy azt jelenti „ördögfiókával” démonnyelven. Szerintem van oka, amiért nem angolul mondta.
Sajnos a jó szívemnek hála visszafordultam és egy érintéssel elértem, hogy Odett leszálljon róla. A fiú csupa fű és kosz volt és kicsit fáradt is. Azt nyöszörögte, hogy menjünk haza. Megsimogattam a fejét, amit ő egy fújtatással reagált le.
Arra értünk haza, hogy Jus a kutyámmal birkózik. És Shadow állt nyerésre. Egek, mi volt aznap a fiúkkal? Hangosan a nevét mondtam, mire felkapta a fejét és lelökte magáról a kutyát, aki persze nem hagyta ennyiben. Fél lábon ugrálva (a másikon az én kis házikedvencem lógott) próbált odajutni hozzám. Justin vigyorogva mutatott az összekulcsolt ujjainkra, majd nevetve rávert a barátom vállára, aki még mindig fűszálakat szedett ki a hajából. Szegénykém. Felmentünk a szobámba és moziztunk. Hason feküdtünk az ágyon, kivételesen a bátyuskám ment popcornt csinálni, addig mi próbáltunk filmet választani. Végül sikerült meggyőznöm, hogy a Skorpiókirály legyen aznap terítéken. A tesómnak elsőre nem igazán jött be az ötlet. A kis kutyusom leültettem magam mellé, onnan pislogott körbe, majd fogta magát és elaludt. Aranyos volt!
A film felénél Damon feje lehanyatlott, ahogy a keze kicsúszott az álla alól. Szépen bealudt. Megcirógattam a haját és a másik oldalamra néztem. Jus kerek szemekkel nézte a tévém, mintha ez lenne a legjobb film, amit valaha látott. A pattogatott kukoricát is kétpofára tömte. Ki is nem akarta megnézni ezt a filmet?
Most már tényleg minden a régi volt.
Délután hat körül ketten dugták be a fejük a szobámba. Clare néni és Dave bácsi meglepetten néztek körül és a pillantásukból láttam, hogy elkönyvelték az aznapi elfoglaltságunk: Skorpiókirály maratont tartottunk. A barátom még mindig aludt, a bátyám le se vette a szemét a képernyőről, én pedig, mivel legalább hússzor láttam a filmeket, látványosan unatkoztam. A bácsikám nasit hozott fel nekünk, amit hálás tekintettel köszöntem meg. Mosolyogva megsimogatta az arcom és összeborzolta a fia haját, aki csak egy elhessegető mozdulatot tett. Összenéztem a nagybátyámmal és egyszerre forgattuk meg a szemünk. Justin…
Az utolsó film végén Jus kiment, pontosabban ki futott, mivel a nem is tudom hány óra hossza alatt legalább másfél liter üdítőt megivott. Megsimogattam Damon vállát, mire lassan felemelkedtek a pillái. Elmosolyodott és magához ölelt.
- Mennyi az idő? – ült fel és megdörzsölte a szemét. Kicsit homályos tekintettel nézett körül, majd megakadt a szeme az órámon, ami az éjjeliszekrényemen állt. – Fél nyolc, basszus, hány filmet aludtam át? – lett rögtön éberebb.
- Konkrétan? Három és felet – vigyorogtam rá. Egy nyögés kíséretében hanyatlott vissza a takaróra és a feje alá gyűrt egy párnát. Odahúzódtam mellé és cirógatni kezdtem a felkarját. Mosoly kúszott az arcára, ahogy a bőröm a bőréhez ért. Már nekem is hiányzott ez, a közelsége, az illata, az érintése, minden, ami hozzá köthető.
Shadow az ölembe mászott és visszaaludt. Ezek ketten simán elaludtak mellettem, Damont az sem érdekelte, hogy már nem itt lakik. Annyira nem bántam. Puszit nyomtam az arcára és felkeltem. A kutyusom lassan letettem arra a kis kutyaágyra, amit a nénikém hozott be a szobámba. Hmm, elvileg régen volt kutyájuk, mikor még fiatalok voltak, de elmondásuk alapján nem sokáig húzta náluk, elszökött. Valószínűleg akkor kétszer is meggondolták, hogy legyen-e gyerekük.
Előhalásztam a szekrényemből a pizsim és bevonultam a fürdőszobába. Sokáig zuhanyoztam, jól esett a langyos víz, ahogy az arcomhoz ért. Lehűtött. A törölközőt magam köré csavartam és a tükörképemre néztem. Még mindig én voltam, de már határozottan boldogabb kiadásban. Bár mivel az elmúlt napokban nem nagyon aludtam az idegesség miatt, így a szemem alatt fekete karikák éktelenkedtek. A hajam is látott már jobb napokat. A bőrömnek is több fényre lett volna szüksége, sápadt voltam. A bőrproblémák se kíméltek. Összességében rohadtul alacsony színvonalat képviseltem.
De persze volt oka. Az eltelt egy hétben alig tettem ki a lábam a szobámból és a házból, féltem, hogy esetleg akkor válok hamuvá, mert elemészt az erőm. Szóval a Napot nem is nagyon láttam ezen a nyáron még. Aztán elsején arra ébredtem, hogy konkrétan megfőlök a takarómban, de utána leesett, hogy ez az erőm, ami átáramlik a testemben. Legalább negyed órán át éreztem, ahogy keresztülfolyik az izmaimon a varázslat. Szóval úgymond gyorsan megvolt.

Kimentem a szobámba, Damon kótyagos fejjel nézett felém, majd elmosolyodott. Kinyújtotta a kezét, mire közelebb léptem és megfogtam a felém nyújtott jobbot, ami elkezdett húzni. Azt vettem észre, hogy az ölében vagyok. A két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Egyik tenyere a hátamon pihent, másik a combomon. Az lassan elindult fölfelé, majd besiklott a pólóm alá. Forró ujjai cirógatták a bőröm, amitől a hideg végigfutott a hátamon. Mégis kicsit eltoltam magamtól. Az ajtó felé billentettem kicsit a fejem, próbáltam a családomra fogni a félelmem. Még nem voltam kész arra. Vagyis… nem voltam teljesen biztos benne. Kicsit ideges lettem… Tudtam, hogy átlát rajtam. Halvány mosollyal bólintott és egy pillanatra az orromhoz érintette az ajkait.
- Itt maradsz? – kérdeztem. Megvonta a vállát. Azt suttogta, nem akar zavarni.
Aha, persze!
A szeme elárulta, ami a következőt mondta: még jó, hogy itt akarok! Visszakaptalak, most egy ideig csak veled akarok lenni. Elvigyorodtam, mire ő felsóhajtott. Lebukott. Mutattam, hogy egy pillanat és gyorsan lerohantam a nappaliba a nénikémékhez, aki összebújva nézték a tévét. Kettőjük közé dugtam a fejem és kislányosan bazsalyogtam. Rögtön tudták mit szeretnék, viszont ami meglepett, az az, hogy hezitáltak. Csak egy feltétel volt: ajtó nyitva. Mi van? Régen nem volt ilyen! Mi változott kettőnk között, ami miatt hirtelen elővigyázatosak lettek? Habár mondjuk, khm, pár perce még lett volna okuk ezt kérni… Oké, vegyük úgy, hogy meg se szólaltam. Lekaptam a könyvespolcukról egy vaskos… norvég-angol szótárt? Minek az? Megvontam a vállam. A célnak megfelel. Felmentem és kitámasztottam vele az ajtóm. Nem volt teljesen nyitva, de azért be lehetett látni. Damon olyan arcot vágott, mint aki tudta, hogy ez lesz.
- Nos, a mosdó szabad, törülköző a tartón, tusfürdőt és pizsit viszont csak teleportálni tudsz. Hajrá – vigyorogtam rá és elterültem az ágyamon, majd levarázsoltam a polcomról az egyik könyvem. Lassan lebegett a kezemhez a kötet. A barátom elismerően biccentett, majd felkelt.
Olvasás közben hallgattam a víz csobogását, de szinte teljesen belemerültem a történetbe. Csak azt vettem észre, hogy leül mellém és átölel. Homlokát a halántékomnak döntötte és ő is a sorokat kezdte figyelni. Együtt olvastuk el a harmadik fejezetet. Mivel lemaradt az első kettőről, nem tudom mennyit érthetett a történetből.
Összecsuktam a kötetet, miután a lapok közé csúsztattam a könyvjelzőt. Csókot nyomott a fülem tövére, mire felnéztem rá. Hihetetlen, hogy tényleg ott volt velem újra. 

9 megjegyzés:

  1. Szio. :33
    Annyira jó lett az új design. *-* És pont az ilyen árnyalatú kék a kedvencem. *o*
    Szerintem szép. :))
    És mond csak...mit értesz az alatt, hogy a történet vége?! :((
    Ez az utolsó évad? :'(
    Neeehhhheeemmm!!!!!! :((
    A világvégével kapcsolatban mit forgatsz az agytekervényed között? Mert jót nem sejtek, az biztos!
    Az új rész iszonyat cuki lett! *-*
    Damon olyan, mint egy ovis. :DD
    Justin még mondig a szívem csücske az ilyen megnyilvánulásaival. ❤
    Shadow....IMÁDOOM! Veszel nekem egy ilyen angyal blökit? Léccccccccciii!!!!!
    Kiváncsi vagyok a fejleményekre. ;)
    Sok ötletet a folytatáshoz!

    Sok ölelés és puszi xx :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Köszi, igyekeztem a legjobbat kihozni a nemlétező blogdesign tudásomból, szóval örülök, hogy tetszik! :)
      Lehetséges. hogy ez az utolsó, de lehet, hogy nem, majd kiderül... ;)
      Nos, a végkifejlet majd az aktuális hangulatomtól fog függni, szóval hogy happy end legyen, ahhoz jó csillagállásnak kell lennie, vagy olyan leszek, mint George R. R. Martin. :D
      Igen, Damon ilyen kis gyerekes karakter lett, míg Justin kezdett kicsit megkomolyodni. :) Én is örülnék, ha találnék, mert a Husky-k és a Malamutok a gyengéim, szóval ha találok, akkor mindenképp hármat veszek (barátnőmnek is kell egy).

      Pusziiii!

      Törlés
  2. Isteni cuki rész volt, remélem, hamar eljön a vasárnap! :) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, még így a világvége előtt legyen egy kis boldogság. :)
      Puszii!

      Törlés
  3. Nagyon tetszet!!!!!
    Alig várom már a kövi részt. Damon és Bailey nagyon cukkik együtt. De főleg a kutyus Shadow.!!!!!!! :) ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát, a kövi rész már tegnap óta fenn van, remélem az is elnyeri a tetszésed. :)
      És ahogy látom, Shadow-t jó döntés volt beleírni. :D
      Puszi!

      Törlés
  4. Csak neked, csak most, és csak azért mert nagyon kedvellek! <3
    Witam drodzy !
    Sub fantastyczny, jak zawsze . Damon jest taki słodki . Kocham go , proszę pożyczyć . Polski naprawdę nie idzie dobrze . W przyszłym tygodniu możesz zobaczyć zdjęcia mnie na Facebooku i zjeżdżalniami zamiennych . Wyobraź sobie , nazywa się Sandra .
    Mam nadzieję, że szybko się do następnej części , nie mogę się doczekać .
    Pocałunki i uściski milion: Dia
    /Szia Drága!
    A rész fantasztikus, mint mindig. Damon annyira aranyos. Imádom, kérem kölcsönbe. A Lengyel nem megy olyan jól. A jövő héten már láthatsz a facebookon rólam és a cserediákról képeket.
    Képzeld, Sandrának hívják.
    Remélem, gyorsan jön a kövi, már nagyon várom.
    Puszi, és millió ölelés: Dia/
    És lenne egy kérésem feléd. Megvan az új blogom, a kérdés pedig az hogy benne lennél egy cserébe?
    http://szerelmesvagyokacserediakomba.blogspot.hu/
    Amúgy a kinézet nagyon tetszik, ügyesen megcsináltad. Na mostmár tényleg elég belőlem.
    Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!
      Hű, ha nem lenne magyarul alatta, szerintem csak bámultam volna a képernyőt értetlenül, mint matekon a táblát. :D
      Ha nem is megy olyan jól, de azért rosszul se megy, ha ilyet írsz. :) A facebbokra meg majd néha rálesek, bár nem sokszor szoktam felmenni. Elég jó véletlen a névegyezés, nem?
      Damont szívesen kölcsönadom, az már más kérdés, hogy Bailey mit szól hozzá. Meg hogy Damon mit szól, de odaadom ha kell :D
      A cserében pedig természetesen benne vagyok.

      Pusziiiii!

      Törlés