2015. október 24., szombat

Mi a válaszod? /Évadzáró/

Sziasztok!
Hát eljött ez is, a harmadik évad vége! Most szombaton hoztam a részt, mert úgy tervezem, hogy jövő héten két fejezetet is hozok, az egyiket csütörtökön, a másikat szokásosan vasárnap.
Nos, az előző részhez köszönöm a visszajelzéseket, nagyon örültem nekik! És múlt hét óta lett egy új rendszeres olvasó is! Dupla öröm!
Luca, valld be, hogy gondolatolvasó vagy! (szerintem érteni fogod mire gondolok) Mikor olvastam a kommented, kicsit megfagyott bennem a vér, mert akkor már készen volt ez a rész. Majdnem beletrafáltál! :D
Akkor íme az évadzáró, sajnálom, hogy rövid lett (kerek két oldal), de kíváncsi leszek a reakciókra. :)
Jó olvasást és találkozunk csütörtökön (miután végeztem a közösségi munkával)!
-------------------------------------------------------

Itt van a nyár, itt van újra!
És ezzel együtt itt van a tizenhét ÉS feledik szülinapom is. Aznap mindenki kerek szemekkel nézett, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék. És hát nem tűntem el. A támadás óta rengeteg emlékem visszatért, és a fiúk elárultak még valamit: nem sima vadász vagyok, hanem többlelkű. Először csak meredtem rájuk, majd örömömben visítani kezdtem. Nem csak ötszáz évig élek! Örökre együtt lehetek a családommal és Damonnel.
Apropó Damon. Egy hétig volt az angyalvilági kórházban, azalatt sikerült szinte teljesen felépülnie. Bár nem tesizett az utolsó hetekben, ebből kifolyólag edzésekre se járt, de ettől függetlenül ott volt velünk. Emellé még tanítgatott is pár varázslatra, például, hogy hogyan olvassak a gondolataiban. Nevetnem kellett, mikor meghallottam egy dalszöveget, amit fejben énekelgetett. Egy Skillet dal volt, ezután közölte, hogy a júniusi koncert átcsúszik július közepére.
Aztán végignéztük Helena ballagását is. Igen, volt olyan, aki a színpad lépcsőjén fölfelé vagy lefelé menet elesett. Nem is lett volna ballagás, ha nincs ilyen személy. De Hel reakciója is emlékezetes volt, mikor megkapta a papírokat arról, hogy hivatalosan is végzett. Épp csak leért a pódiumról, de ugrálni kezdett, mint egy dedós, közben azt tátogta, hogy igen, igen. Mark egészségesen kiröhögte, de arra nem számított, hogy a sötétkék köpeny alatt Helena a hétköznapi ruháját, azaz a bakancsát viseli, így nagyobb meglepetésként érte, mikor a lány teljes erőből rátaposott a lábára. Az ordításra persze mindenki felénk nézett. De az ünnepelt ezt a helyzetet is megoldotta, egy pillanat alatt fogta be Mark száját és csinált úgy, mint aki csak megöleli őt.
Aztán elkezdődött a nyár. Meleg, strandolás, sok jégkrém, meleg, dögmeleg, víz, pokoli meleg, meleg, ó, egy kis eső, aztán ismét majd-megdöglünk-meleg.
Sok időt töltöttem Justinnal, ahogy Hiro-val és Odettel is. Damon is így volt a testvéreivel. Mint kiderült Sandra rávette az anyjukat, hogy költözzön Bostonba, hogy együtt lehessenek. A lány azonnal felajánlotta, hogy vele fog élni, majd Damont is elkezdte győzködni, aki viszont húzta a száját az ötletre. Nem mondta, de szerintem ránk gondolt, hogy akkor ritkábban találkozhatunk. Leila persze talált egy remek megoldást. A szemben lévő házat már majdnem másfél éve árulták, így hát… Már nem volt kérdés, hogy Damon megy-e. Cole persze már nem költözött oda, neki ott volt a koli és a nevelőcsaládja is, akik így is nehezen vették, hogy a fiuk megismerte az igazi anyját és testvéreit.
Segítettem Damonnek összepakolni, bár nem volt túl sok cucca. Ő konkrétan csak beledobálta a ruhákat egy bőröndbe, én voltam az, aki össze is hajtotta őket. Ő csak furán nézett, rám, hogy mit művelek, mire gúnyos mosolyt villantottam rá. A másik szobája egyértelműen őt tükrözte. Fehér falak, sötétbarna és fekete bútorok zöld kiegészítők. Sandra épp engem ölelgetett, miközben elmondta, hogy az ő ötlete volt ez a színkombináció. A bátyja a szoba közepén állt és lassan körbefordult, hogy jól szemügyre vegyen mindent. Az arcára volt írva, hogy mit gondol: innen már nem lesz vissza a vendégszobánkba. Rá mosolyogtam, mikor felénk nézett, Sandra is ugyanezt tette. Ahogy láttam rajta, örül, de egyben kétségek is gyötrik. Végül egy kicsit szórakozottan megszólalt:
- Azt hiszem, most már ideje a magam képére formálnom a szobám.
Így lett, hogy mi hárman feltettünk a szekrények ajtóira és a falakra egy csomó posztert, a polcokra bepakoltuk a ruháit, a CD-it, és mint kiderült a Démonvilágban szép kis könyvgyűjteménye volt Stephen King, Jack London és egyéb ilyen írók könyveiből, plusz még volt néhány olyan kötet is, ami nekem is megvolt. Szépen karon vágtam, mert sosem mondta el, hogy ilyen könyvei is vannak. Sandra pedig… épp csak beleolvasott egy King kötetbe, de máris elfehéredve tette vissza a helyére. A fiú csak megsimogatta a húga fejét és egy kevésbé véres könyvet adott oda neki. Szegény Sandra nem túl démonos démon. Végighúztam az ujjam a könyvgerinceken. Mikor megláttam egy, már régóta megvásárlásra/olvasásra várót, kiskutyaszemekkel néztem fel rá. Felsóhajtott jelezve, hogy kölcsönadja. A nyakába ugrottam és megölelgettem.
Aztán találkoztam a nagyapámmal is. Sokat beszélgettünk, és bár közölte, hogy semmit se mond el senkinek, ami köztünk hangzik el, mégse árultam el neki, hogy többlelkű vagyok. Azt elmeséltem, hogy már mindenre emlékszem, de ezt nem. Félő, hogy esetleg kénytelen lenne elárulni. Egyszer Damon és Justin is velem tartott. Máskor a nénikém és a bácsikám. Mindkét alkalommal egy kicsit háttérbe szorultam, mert a nagyapám meg akarta ismerni azokat is, akikkel élek. Damonnel közölte, hogy nagyon nem bírta, mikor még Démonherceg volt, mire az vigyorogva visszaválaszolt, hogy tudja. De aztán persze hozzátették mindketten, hogy teljesen másmilyennek képzelték el a másikat. Nevettek. Bármily furcsa is volt, de az a két szerettem, akik majdnem tizenhét évig utálták egymást, együtt mosolygott a múlton. Jus vállára hajtottam a fejem és merengve néztem az előttem lévő avart. Kezdett rendeződni a családi hátterem. Kérdeztem Haristumot a nagyanyámról, de ő azt felelte, még nem mondta el neki, mert ha egy mondatban benne van az anyám neve, akkor biztos, hogy elsírja magát. Szóval lassan kellett neki adagolni, hogy van két unokája is. Apropó két unoka. Hiro-t is próbáltam rávenni, hogy jöjjön, viszont erre azt mondta fél. Nem érettem miért félne, hiszen biztos nem bántaná őt. Nem tudtam meggyőzni.
Aztán a tizenhét és feledik szülinapom utáni napon Damon mosolyogva guggolt le elém, kezeit a háta mögött tartotta. Felnéztem a kölcsönkért könyvből azokba a csillogó mélybarna szemekbe. Kérdőn néztem, elég sokszor pillantottam a karjára, kíváncsi voltam, hogy mi van nála. Egy ideig sunnyogó somolygással gondolkozott, majd bizonytalanul beszélni kezdett.
- Mi az? Már kiskorod óta szeretnéd, most még kicsi, később a sétáltatás nagy feladat lesz, vonít – próbált rögtönözni. Felnevettem és megráztam a fejem. Rá nem jöttem, hogy mire gondolhatott. Ekkor előhúzta a kezét. A tenyerében egy kis kutyus feküdt, aminek a háta, feje koromfekete volt, a lábai vége és a hasa azonban hófehér. Hatalmas kék szemei voltak, kis fülei az ég felé álltak. Kicsit félrebillentette a fejét, ahogy rám nézett. Úristen! Úristen! ÚRISTEN!
- Egy husky kölyök! – sikkantottam és óvatosan a kezembe fogtam a kicsit. Furcsa nyüszítő, vonító hangot hallatott és megnyalta az ujjam. Nevetve szorítottam az arcomhoz, miközben megcirógattam a kis fejecskéjét. Rögtön tutujgatni kezdtem, mire pillanatok alatt elaludt a kezeim közt. Hálásan néztem Damonre, aki eközben leült mellém. Megtámaszkodott maga mögött, arcát a nap felé fordította. A napszemüvegéhez nyúlt, hogy letolja az orrára, de végül meggondolta magát. Rám sandított, majd a kölyökre, aki befészkelte magát az ölembe.
 - Úgymond tesztkutyus, az anyjába angyalvért fecskendeztek. Kevésbé lett ellenszegülő és agresszív, emellett sokkal tovább is élnek, nem is betegednek meg. Nem tudom, hogy van-e különleges képessége, de majd kiderül – mosolygott.
Megöleltem. Hihetetlen, hogy rám gondolt, mikor meglátta, hogy születtek ilyen kutyák. Ahogy az is hihetetlen, hogy emlékezett, mikor ezt meséltem neki. Háromévesen láttam először husky-t, azonnal eldöntöttem, hogy nekem kell egy olyan, viszont annyira drágák voltak. A nénikéméktől nem akartam ezt kérni, már így is eleget tettek értem. Bele se mertem gondolni, hogy neki mennyibe kerülhetett ez. Mintha olvasott volna a gondolataimban, megszólalt.
- Mondom, tesztkutyus, minden felelősséget vállalnak rájuk nézve, csak kell valaki, aki gondoskodik róluk. Szóval ingyen volt, nekünk… öhm, neked csak gondoznod kell. Etetni, itatni, játszani vele, fésülni. Clare és Dave pedig tudnak róla, megengedték, hogy itt legyen – suttogta a fülem fölött. Megborzongtam.
Kissé megszorította az oldalam, mire értetlenül elhúzódtam tőle annyira, amennyire ő engedte. Ez csak alig tíz centi volt. Ahogy a szemébe néztem, nem bírtam tovább. Egyszerre csókoltuk meg egymást. Kicsit felé fordultam, mire a kutyus leesett a lábamról, de nem zavartatta magát, tovább aludt. Damon az egyik kezét a csípőmre tette, a másikkal még mindig maga mögött támaszkodott. Én átkaroltam a nyakát, a tarkóját cirógattam.
Mikor elszakadtunk, tekintete csillogott az örömtől. Egy kérdést tett fel.
- Akkor, szeretnél járni egy démonnal? – mosolyodott el félénken. A válaszom miatt viszont kikerekedett a szeme.

- Nem, mert…

6 megjegyzés:

  1. Mi az hogy bem mert??? Haaa? Hogy hagyhatod abba itt te, teeeeee!
    Most naaagyon utállak. Fuuuuuuu/!
    Hát, még egy évadnak vége......
    Ez már a harmadik, és még mindig imádom. Már csak akkor imádnám jobban ha meglenne papír formában is(burkolt célzás arra hogy adasd ki)
    Na de nem pofázok tovább kíváncsian vároma kövit.
    Puszillak!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! :D
      Elkezdjek félni? De most komolyan? :D Ígérem megpróbálom jóvá tenni (igyekezni fogok).
      Hát igen, telik az idő. Lassan két éves a blog és jön az utolsó évad...
      Örülök, hogy még ennyi idő után is sikerült olyan részeket írnom, hogy tetsszen a történetem. :) Nem tudom, hogy ki fogom-e adatni, de talán egy-két példányt csináltatok, hogy meglegyen. :D De ahhoz akkor kicsit újraírom. De ha érdekel, akkor megtalálsz face-en.
      És akkor a övi érkezik is... csütörtökön!
      Pusziii!

      Törlés
  2. Szia drága! :33
    KUTYAAAAAAAA!!!!!!!!!!!! *-*
    EGY KUTYUUUUUS!!! HAHAHA!!! EGY KUTYUS!! HAHH!!! JUUJJJCIIII!!! *O* EGY KUTYA!!!! *O*
    Hát én imádlak!! <3 Szeretlek, te drága! :DD
    És te honnan tudtad, hogy gondolatolvasó vagyok? ;)
    Dupla rész?! Csípjetek meg, ha álmodom!
    Te egy istennő vagy! Komolyan! Huhh.
    És még egy utolsó kérdés!
    MI A FRANC VAN BAILEYVEL?
    Erre várok már nem is tudom hány fejezet óta! (Mármint arra, hogy újra járjanak xd)
    És....el sem hiszem, hogy ez a harmadik évad vége. :(
    Olyan gyorsan repül az idő.....
    De remélem a negyedik évad nem lesz ennyire szadista! Vagy igen? :o
    Nos. Továbbra is sok ötletet a folytatáshoz!

    Sok ölelés és puszi! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :)
      Igen! :D Mindenképp akartam egy kutyust, szóval a blöki előbb-utóbb biztos bekerült volna. És onnan tudtam, hogy vannak megérzéseim. ;)
      Jup, új évad, egy kis bevezetővel. Ezután a rövidke... félbevágás után nem akartam sokáig húzni az agyatok. :D
      Jó kérdés, jó kérdés. Bár én se tudom a választ... csak úgy jött.
      És igen, itt a harmadik vége, jön konkrétan a vég (mind a történet, mind a világ vége). Hát, ha rajtam múlik, akkor lehet kicsit gonosz leszek... Oké, ennyire azért nem. :D
      Köszi, igyekezni fogok, remélem ezután se fogsz csalódni a történetemben.

      Puszi, jó szünetet!

      Törlés
  3. Szia nemrég kezdtem el olvasni!!!!!!!!!. Rettentően tetszik az íràsod . Remélem hozzod a további részeket!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát üdv a blogon!
      Örülök, hogy tetszik, igyekezni fogok, hogy ez így is maradjon! És mivel nem vagyok egy félbehagyós fajta (kivéve, mikor az vagyok), így még hozni fogom egy ideig a részeket, becsszó!
      Puszi!

      Törlés