2014. április 12., szombat

Szeptember 1.

Sziasztok!
Meghoztam a második évad első részét! Remélem elnyeri a tetséseteket. :) Köszönöm a 3 komit és a 6 tetsziket.
Jó olvasást!
----------------------------------------------------

Suli, neeee! Az elmúlt pár hétben tanultunk és ismételtünk, majd újra tanultunk. Jesszus! Viktória angol királynővel álmodtam néhány napja, egy középkori vacsorán, mellettem pedig Julius Caesar ült. Csak egy kicsit volt történelmi katyvasz. Volt, mikor spanyolul motyogtam az igeidőket, Damon pedig minden harmadik szót kijavított, ami miatt mikor meguntam csak befogtam a száját és tovább magoltam. Az is lehet, hogy nem bírta a botrányos kiejtésem, de végül ő is befogta az én szám.
Hétfőn volt az első nap. Damon egy kicsit… na, jó, nagyon izgult. Legalább nyolcvanszor megkérdezte, hogy biztosan minden rendben lesz e. Nem győztük a lelket önteni belé. Mivel velünk együtt bújta a tankönyveket, így biztosra tudtuk, hogy felkészült az iskolára, avagy a tanbörtönre, ahogy Jake hívta egyszer. És hogy miért tanultunk? Mert egytől egyig minden kiment a fejünkből június óta.
Elkezdődött a rémálom. Dühösen keltem fel az ágyamból és indultam meg a gardróbom felé. Bárcsak tovább tartott volna a nyár. Néhány nap így is kiesett. Kiválasztottam a kedvenc rövidnadrágom és egy ujjatlan fehér alapon fekete szöveges pólót, amin ironikus módon az „I HATE SCHOOL” felírat díszelgett. Felvettem hozzá a fekete converse tornacipőm, a Damontől kapott nyakláncot és egy fekete, szegecses karkötőt. A lakótársaimmal szinte egyszerre léptünk ki a szobáinkból. Mindketten hunyorogva olvasták el a pólómon álló betűket. Kárörvendően elvigyorodtak.
Az életmentő kávémat egy pirítós társaságában fogyasztottam el, közben az aznapi újságban lévő Garfield-képregényt olvasgattam. A fiúk egymáson röhögtek, hogy ki bír hülyébb fejet vágni. Két gyermekded lélekkel élek egy lakásban, akik folyton szekálják egymást. Tőlük fogok begolyózni. A szinte üres táskáinkat felkapva indultunk volna ki, de a nénikémék megállítottak.
- Gyerekek, az igazgatóval megbeszéltük, hogy Damon a suli Los Angelesi testvériskolájának a cserediákja. Rendben?
- Jó, de az igazgatót, hogy bírtátok rávenni…
- Ő is nefilim – válaszoltak. Legalább ezt is megtudtuk. Egymásra néztünk, majd egy vállrándítás után elindultunk. Először egymás mellett mentünk, majd mikor egymásra sunyítottak kicsit gyorsabban kezdtem szedni a lábam. A táskám pántjánál fogva rántottak vissza maguk közé. Tudják, hogyha csak egy sunyi nézést villantanak egymásra, akkor menekülök, szóval ezzel is szívatni akarnak.
- Nyugi – röhögött ki Justin. Oldalba böktem, mire kissé összegörnyedt. Szórakozott mosollyal sétálgattam tovább. Damon odalépett mellém és átölelte a vállam, az unokatesóm néhány pillanattal később ismét mellettem termett.
Öt perc alatt odaértünk az iskola épületéhez, ahol innentől hétköznaponként napi nyolc vagy több órát fogunk eltölteni. Ott viszont Jenny és Kristy ugrottak a nyakamba és öleltek volna halálra, ha halandó lettem volna. Szerintem két percen át nem kaptam levegőt. Az elmúlt pár hétben alig láttam őket, mivel a nagyijuknál voltak Floridában. Meglátszott rajtuk, hogy a szubtrópuson jártak. Mindketten szépen lebarnultak, Jennek kissé ki is szívta a haját nap. Helena-val, Jake-kel és Markkal is megbeszéltük, hogy Damon egy ˝cserediák˝, hátha vannak még olyanok, akik beveszik. A tanároknak is el kellett magyaráznia az igazgatónak. Nekik meg nekünk. Szóval ez jó lesz. Főleg, hogy ki lett a másik cserés, aki elvileg Los Angelesbe ment.
Megfogtam Damon kezét és besétáltunk. Még gyorsan megmutattam neki, hogy mi hol van. A tornaterem, a fizika és kémia ˝labor˝. Már a lehet annak nevezni őket. A spanyol- és angoltermek, plusz matek. És végül az összes többi, amik a földszinten voltak egymás mellett. Csengő! Rohantunk az osztálytermünkig. Pont az osztályfőnök előtt értünk be, aki jó néven vette, hogy körbevezettem az egyik új diákot. Damon a mögöttem lévő padba ült be és a futástól kissé lihegve mosolygott rám. Mellettem jobb oldalt Jenny, a balomon pedig egy új lány foglalt helyet, aki kicsit megszeppenten figyelte a tomboló osztályunk. A barátom két oldalán Jake (Jen mögött) és Justin ült. Talán ebből az ülésrendből még baj lesz, mivel Mark meg az utolsó padba dobta le magát még becsöngőkor. A négy fiúnak be sem állt a szája egész órán. Én már néha meggondoltam az osztályfőnök helyett is, hogy fejbe csapom őket, de visszafogtam magam. A tanár a két legbalhésabbat (Liam, Martin) már kapásból az első padokba ültette. De szegény Beckie-t meg három fiú kereszttüzébe ültette: neki balra a másik új fiú, előtte Justin, jobbra pedig Mark ült, akik szinte biztos, hogy dumálni és/vagy röhögni fognak minden egyes órán. Nick-et pedig három lányéba, de neki mázlija van, hogy három halk csaj között kapott helyet. A három új arc (Damon, Melody, Oliver) szétszórva foglalt helyet. A két Tyler egymás mellett fogják a jobbnál jobb tanár szivatásokat tervezgetni. A tavalyiak mind oltáriak voltak. Leragasztották a tollakat, a krétákat, a szivacsot, mindent. Még a tanárt is székhez. Kaptak egy hónapnyi büntetőt, de megérte. Martin, Liam és David pedig… Na, náluk már volt olyan, hogy a sulit ki kellett üríteni a füst- és bűzbombák miatt.
Az ofő kiosztotta az órarendünket. Első óra töri lesz minden nap, ebből hétfő és péntek amerikai történelem, utána tesi lesz, amit az egész osztály felvett. Harmadik órában angol irodalom lesz, azt követően nekem biológia, Damonnek fizika, Justinnak pedig úgy szint biosz. Ötödik óra számomra kínszenvedés lesz, mivelhogy spanyol órát kaptuk ki akkorra. Legalábbis én és az unokatesóm. Damon emelt spanyolt vett fel az órarendjébe. Az utolsó felvett óraként pedig rajzom lesz, kivéve szerdán, amikorra is osztályfőnökit raktak be. Az egész városban csak a mi sulinkban van osztályfőnöki óra, szóval marha jók vagyunk.
A tanár bemutatta az osztálynak az új diákokat, elmondta az új tanárok neveit is. Mindkét újonnan jött osztálytársunkon látszott, hogy milyenek. Melody-nak hosszú szőke haja, és türkizkékes szeme, visszafogott öltözködése arra utalt, hogy önmagától nem a legmenőbbek közé fog tartozni. Míg Oliver festett zöldes fekete haja és hozzáillő fekete szeme, vad, rockos öltözködése már most mutatta, hogy hová fog csapódni. A lány egész nap meg se mukkant, a fiú meg a foci csapattal beszélgetett. Jó neki. Először a neve hallatán gondolkozóba estem, de miután alaposabban megfigyeltem a lelkét, rájöttem, hogy bukott angyal. Jaj, de jó nekünk. De aki hozzánk jön, az jobban jár. Az ebédszünetben az öreg tölgyfa alatt foglaltunk helyet a suli kertjében. Kicsöngőtől becsöngőig ott ültünk. Már megszántuk szegény Melody-t és odahívtuk. Amilyen ijedt képpel jött oda, sejtettük, hogy az előző sulijában csicskáztatták a nagymenők.  De persze mi kedvesen fogadtuk így ő is hamar feloldódott. Kiderült, hogy humoros, aranyos, nem az a dühbe gurulós. Ami viszont feltűnt, az az, hogy Jus milyen feltűnően bámulta. Damonre néztem és az unokatesóm felé intettem a fejemmel, mire oldalba bökte. Azonnal föleszmélt a csaj nézéséből.
A tekintetem Jenre és Jake-re is villant. Nem nagyon merték felvállalni, hogy járnak, pedig még augusztus közepe körül jöttek össze. Bár kicsit rásegítettünk, de összejöttek. Csak egy gyere már ez xy helyre üzenet kellett mindkettőjüknek és megvolt az első randijuk. Szerintem Jenny jobban félt, mert Jake a suli egyik legmenőbb fiúja. De ezt a kételyt Jake még az előző szünetben megoldotta, amikor mindenki (vagyis az egész udvar) előtt megcsókolta. Nagy huhogással fogadták a „boldog párt”. Mi füttyögtük, meg tapsoltunk. Kristy meg már a randi után gratulált a nővérének, de most már a nyakába ugrott örömében. Aranyos pár alkottak.
A suli másik két királya/királynője is irigykedve nézett ránk. A suli királynő #2 vagy Lindsey egyik kebelbarátnője, Annabella Trusskot egész nap tök megsértetten bámult engem. Ahogy Roy Wandel is a suli másik királya Jake mellett. Eddig levegőnek néztek, most meg féltékenyek. Döntsék már el!
Utolsó óra után mindketten odajöttek hozzám. Tökéletes pár lehetnének, csak az a bibi, hogy ők is unokatestvérek. Össze is dolgoznak, mert ha valamelyiküknek nem tetszik valaki, akkor mindkettőjük udvartartása elkezdi piszkálni szegény szerencsétlent, akit kinéztek.
- Szia Bailey! – kezdte Annabella mézes-mázosan. Természetes aranyszőke haját átdobta a napbarnított válla felett.
- Helló – vágtam értetlen fejet, közben becsuktam a szekrényem ajtaját. Tavaly szóltak hozzám először, mikor elkezdtünk Jake-kel lógni, innen gondoltam, hogy talán azt hiszik, hogy mivel én is „menő” vagyok, így legjobb barátok is lettünk.
- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy a lányokkal pénteken pizsibulit tartunk, és eljönnél-e? – adott egy hófehér tökéletes mosolyt.
- Én pedig azt, hogy eljönnél e velem randira? – kérdezte a másik. Leblokkoltam egy pillanatra. Egyik pizsipartira hív a másik meg randira. Utánozva az előbbi „tökéletes mosolyt” megszólaltam.
- Arról ne is álmodjatok – komorodtam el hirtelen. Lefagyott az arcukról a vigyor. Megpillantottam Damont a folyosó sarkán. Engem várt. Odasétáltam hozzá, mire megcsókolt. A nyaka köré fontam a karom, ő pedig szorosan átölelte a derekam. A szem sarkából a két menőre néztem. Azt a meglepett tekintetet! Még meghökkentebbek, mint Clare néni, Dave bácsi és Jus, amikor elmondtuk, hogy Damon többlelkű. Konkrétan az álluk a földet súrolta.
- Ugye tudod, hogy a tudtod nélkül segítettél – suttogtam egy kicsit elhúzódva tőle. Kissé félrebillentette a fejét, szeme kedvesen csillogott, majd elnevette magát, homlokát az enyémnek döntötte.
- Aha. Mit szerettek volna?
- Hm, pizsipartit és randit. De amilyen fejet vágtak mikor lekoptattam őket – kuncogtam. Felnevetett és újra megcsókolt. És most jött a kisípolós rész Annabella és Roy jóvoltából:
- Te hülye kis…, te-te …, hogy… … … … … … … … … … … – kiabálták. Minden ponthármas (…) egy-egy sértés lenne. Igen, a vége ilyen hosszú. Tizenegy sértést vágtak a fejemhez. De ez a sok trágár szó nekem tintát nem ér meg, de az igazgatónak igen. Olyan figyelmeztetőt beírt nekik már az első nap. Fú! Nem sértett meg a sok csúnya szó, az intő mindent kárpótolt. Haha!
Mivel délután semmi dolgunk nem volt elmentünk a Central Parkba (igen New Yorkba). Az összekulcsolt kezünk lóbálva sétálgattunk a parkban közben mindenféléről beszélgettünk. Az, hogy hogyan kerültünk oda nem lényeg. De amikor hazaértük letámadtak minket a nénikémék.
- Na, hogy telt az első nap? Jöttek új diákok? Történt valami fontos vagy rossz?
- Remekül telt – nyögte ki Justin.
- Igen ketten… Melody és Oliver – gondolkozott Damon.
- Semmi fontos, de a suli királyi párja megkapta az év első intőit – vontam vállat. A két fiú tudja, hogy miről van szó. Az elég is. Gyorsan még átnyálaztam a törikönyvet nehogy a tanár meglepetést hozzon ár a második napon. Tavaly már volt olyan! Egy-két hozzáfűzés:
-          Suli: blah! De nem vártam!
-          Annabella és Roy: parasztok és kényesek. Mesterfokon.
-          New York: hogy is kerültünk mi oda?

***

Újra a suliban, újra a padban. Európai töri órán. Hárman megúszták a röpit az ókorból. Naná, hogy Damon és az újak azok. De jó, hogy átnéztem. A hülye görög spártaiak! Miért harcoltak olyan sokat?! Van egy dolog, ami mindent megold. Békeszerződés! Heh! És mondja ezt az, aki az angyalok és démonok csatájában vesz részt. Pff! A dogám megírása után (minden kérdést tudtam) körbenéztem. Justin szinte leharapta a tolla végét. Jake és Mark puskázni próbált (lebuktak). Jenny az eddig meg nem válaszolt kérdéseket totózta ki. Pedig a fele feleletválasztós! De annyira nem nehéz. Mint például: mi az a bronzkor. Nos, én azt írtam, hogy egy régészeti korszak, a civilizáció fejlődésének azon szakasza, amikor a legtöbbet fejlődött a fémmegmunkálás. Legalább is a wikipédia szavaival élve. De amikor óra után megbeszéltük… néhányan nagyokat röhögtünk egymás válaszain. Volt olyan, hogy: „az a kor, amikor minden bronzból készült” by Jake. És még volt ilyen jó sok változatban.
Tesin még nem keményített be a tanárnő és így kiütőztünk. Engem Lindsey mindig megcélzott, de amilyen jó dobó olyan rossz célzó. Visszakézből elkaptam a labdát és visszadobtam. Mellkasba vágtam, ami miatt gondolatban bosszút esküdött nekem. Szép sorban kezdett megcsappanni a harminc fő. Csak a mi csapatunk maradt, azaz én, a lakótársaim, Jake, Mark és az ikrek. Összefogtunk Jussal és Damonnel, az összefogáshoz pedig elég volt csak egy pillantást vetnünk a másikra. Először Markot majd Jake-et, később a lányokat. Vicces volt, tekintve, hogy befogtuk hármunk közé az éppen aktuális áldozatot és addig dobáltuk, míg végül valamelyikünk el nem találta. A végén csak mi hárman maradtunk hátra. Sejtettem, hogy össze fognak ellenem: gonosz vigyort villantottak egymásra, majd felém kapták a fejük. Damon meg gondoltam, hogy azt hitte, hogy ő biztos nem ütöm ki. Hát, melléfogott. Felvont szemöldökkel nézett rám, mikor eltaláltam. Kiöltöttem rá a nyelvem, mire odaintett Justinnak, hogy nyírjon ki. Pontosabban elhúzta a torka előtt az ujját, majd felém mutatott. De szép barát. A másik ellenfél mosolya egyre gonoszabb lett. Eldobta a labdát, kikerültem és elkaptam, mire mindenki huhogni kezdett. Testvéri harc vette kezdetét. Meglendítettem a kezem és… eltaláltam a labdával az unokatesóm. Igazából csak véletlenül ért bele, mert el akarta kapni, de lepattant a kezéről. Azok, akik utolsónak bennmaradtak kaptak egy-egy ötöst, szóval az év első tesióráján már jelesre állok.
Az utunk az angol terem felé vezetett. Ott beszélgettünk a nyárról, a tanár Damont Los Angelesről faggatta. Válaszolni alig bírt, mivel még csak egyszer járt ott. Felelevenített egy ott lévő középiskolát. Kamuzott egy sort meg minden. De végülis mindenki (már majdnem én is) elhitte. Hebegett-habogott valamit, hogy miket csinált ott, majd próbálta érzékeltetni a tanárral, hogy befejezte a mondandóját.
Hazaúton végig szórakoztak a fiúk azzal, hogy majdnem kilökték egymást az érkező autók elé, de egyikük sem sérült meg. Mikor Damont véletlen nekitaszította Jus egy póznának hangosan röhögtem, mire megfenyegetett, hogy belevág az erdőben lévő tóba, én meg visszaszóltam, hogy én meg belefujtom a tesiórás „nyírd ki” üzenetéért, amit Jusnak címezett. Nos, aznap mindketten majdnem beváltottuk az ígéretünk…

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett a rész és a fejléc is.
    Siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszik a fejléc!! *-* Meg a rész is nagyon klasszul sikerült!! ;) Várom a kövit!! ♥♡♥♡

    VálaszTörlés