2014. április 8., kedd

A nyaklánc

Üdv mindenki!!!
Meghoztam az évadzárót, előre elmondom, hogy a következő évad már az iskolában fog játszódni. Remélem elnyeri a tetszéseteket, kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok az eddigi történetről, szóval remélem, hogy azok is fognak most írni, akik eddig nem tették. Oké, nem is dumálok, íme a rész, jó olvasást!
----------------------------------------

˝Kipihenten˝ ébredtem. Elég későn feküdtem le és hét óra se volt, mikor keltem. A barátom már ébren volt, amikor én kinyitottam reggel a szemem, szóval ő sem aludhatott sokat, így nem csak én voltam hullának mondható. Fáradtan bámulta a plafont, közben néha ásított egy nagyot. Megdörzsölte az arcát és felém fordult. Bágyadtan motyogott egy jó reggeltet és visszahunyta a szemét, de néhány perc múlva megint kinyitotta. Megsimogattam az arcát, mire összekulcsolta az ujjaink.
Jól megnéztem, hogy hogyan fest Damon reggel. A fehér trikó, amit pizsinek használ szépen elütött a kreol bőrétől és a sötét hajától, ami teljesen összekócolódott. Az oldalán feküdt, az arcát pedig az egyik párnámba fúrta, onnan pislogott fel rám. Úgy festett, mint egy kisgyerek, aki nem akar iskolába menni, amihez korán kell felkelni.
Felkeltem és elhúztam a sötétítőt, amire egy morgás volt a válasz. Visszafordultam felé. Magára húzta a takarót, azaz nem szándékozott felkelni. Felugrottam az ágyra. A két lábam a két oldalán, és fölé hajoltam. Lehúztam a paplant a fejéről, mire egy bosszús tekintetbe ütköztem. Fordított a kockán, ő volt felül. Majd leszállt rólam, de előtte az orromra nyomott egy puszit. Néztem, ahogy kimegy, majd a gardróbomba vettem az irányt. Kiválasztottam egy fekete szaggatott rövidnadrágot, egy lila ujjatlan pólót és kivadásztam a fekete converse-m is. Felvettem néhány bőrkarkötőt, amit valami díszített: egy egyiket egy végtelen jel, a másikat egy G-kulcs, a harmadikon pedig „Love” felírat díszelgett. Felkötöttem a hajam és lementem reggelizni.
A többiek már megelőztek. A nénikém sürgött-forgott a konyhában, éppen tökéletesnél is tökéletesebb reggelit készített. A bácsikám nyugodtan olvasgatta az aznapi újságot, közben néha-néha felmordult, mikor valami bűnözőről olvasott. Damon és Justin fekete karikákkal a szemük alatt támasztották a fejük. Előbbi az orrnyergét dörzsölte a mutató- és hüvelykujjával, az utóbbi pedig majdnem belefejelt a rántottába. Leültem melléjük és az államat a tenyerembe támasztva kavargattam az elém tett tejeskávét. Kell reggel a koffein. A számhoz emeltem a bögrét és beleittam a kissé keserű nedűbe.
- Most kéne az a hideg vizes ébresztő – motyogta Jus. Egyetértően bólintottunk, közben próbáltunk ébren maradni. Érdekes, mikor aludni kéne, nem alszunk, mikor meg ébren kéne lenni, álmosak vagyunk. Hogy is van ez? Hatalmasokat ásítottunk, félálomban beszélgettünk (vagy inkább motyogtunk). Clare néni mosolyogva rakta elénk a reggelink. Csak turkáltunk benne. A rántottát bármennyire is kívánta a szemem, de nem ettem belőle. A kávé után a narancsléből is csak kis kortyokat ittam. A mellettem ülő két srác még csak bámult maga elé. Damon egy villát forgatott az ujjai között, Jus pedig egy kockacukrot morzsolgatott.
- Gyerekek mi a baj? – kérdezte kissé aggodalmasan Clare néni.
- Semmi – adtunk egy egyszerű választ. Továbbra is csak piszkálták az ételt, majd egyszerre rakták le az evőeszközöket, tolták ki a székük és álltak fel. Mivel már mindketten felöltöztek, így rögtön az bejárat felé vették az irányt. A két fiú hamar lelépett. Értetlenül néztem utánuk. De nem csak én. A nénikém és a bácsikám is. Hisz eddig mindig együtt voltunk, már kora reggel pörögtünk, most meg… Egymáshoz se szóltunk, nem nevettünk, fáradtak voltunk. Ezek nem szokott jellemző lenni ránk. Eszembe jutott valami olyan, hogy sántikálnak valamiben, de erre nemigen adtak ötletet, hogy miben.
Egész nap segítettem a házimunkában, a két srác meg felszívódott. Hívtam őket, nem vették fel. És hála a paranoiámnak olyan dolgok is az eszembe jutottak, ami szó szerint lehetetlen. Na, jó nem szó szerint, de nagymértékben az. Míg én beálltam takarítónőnek ők ki tudja hol jártak éppen. Oké, az elmúlt napok nem voltak olyan lightosak, de attól még nem kéne a frászt hozni a másikra, hogy csak úgy eltűnünk. Én egész álló nap takarítottam, port töröltem, felmostam az emeleten, majd söprögettem, növényt öntöztem, gyümölcsöt szedtem a kertben. Amúgy is fáradt voltam, de a kis házimunka után mindenképp kidöglöttem.
Almával a kezemben ültem a lépcsőn, félúton a földszint és az emelet között. Fülembe Adam Lambert Never Close our Eyes című száma szólt max hangerővel. A lábammal ütöttem a ritmust és halkan dúdolgattam a dalt.
Fél öt felé Jus ért haza. És reggel nyolckor ment el! Egyszerűen átlépett rajtam, nem zavarta az a kérdésem, hogy „hol van Damon?”. A lépcsőfordulóban megrántotta a vállát és tovább ment.
Fél hat és még mindig sehol nem volt. Mentem és megkerestem. A legbiztosabb helyen kezdtem a keresést. Azaz a tónál. És BINGÓ! Ott volt, de elég szomorúnak láttam a tekintetét. Kezében valamit szorongatott, de nem figyeltem, hogy mit. Farmerja zsebének mélyére süllyesztette a kezét, edzőcipőjével belerúgott egy kőbe, ami a tóba repült. Nem tudom, hogy meghallott-e de elindult az ellenkező irányba. A fenébe! Megtaláltam, erre elment.
Hirtelen valami hideg ért a kulcscsontomhoz. Átölelte a derekam és az állát a vállamnak támasztotta. Jobban meglepődtem, mint eddig bármikor. Csak pislogtam nagyokat. Megcirógatta a karom és szorosabban fonta körém a karjait. Kis puszikkal hintette be a nyakam, majd a fülemhez hajolt.
- Azt hittem már nem aggódsz értem – mondta mosolyogva és ismét a vállamhoz nyomta az ajkát.
- Ti meg hol jártatok? – néztem meg a nyaklánc medálját. Egy ezüstmedál. Ovális alakú, de a belsejében egy virág volt, aminek a szirmai pici lila kövek. Azonnal beleszerettem, sosem akartam levenni.
- Ezt vettük meg. Jus mennyire játszotta jól a KO-t? – kérdezte, mire felnevettem. Eszembe jutott a mostohatesóm nyúzott arckifejezése, amint ment fel a lépcsőn.
- Nagyon. És köszönöm, de miért is kapom? – vontam fel a szemöldököm, mire szembefordított magával.
- Mert szeretlek – suttogta óvatos mosollyal és megcsókolt. Végigfutott rajtam a bizsergés. A tarkója mögött összekulcsoltam az ujjaim, ő pedig a derekamon pihentette a kezét. Megöleltem. Nem szerettem volna elengedni, de ahogy elnéztem, ő se lazított a szorításon. Végül aztán egyszerre váltunk szét. Felnevettünk, ezután leülünk a tó partjára. Azonnal eszembe jutott a téli csúszkálós-esős nap. Mosolyogva bújtam hozzá.
- Mi jár a fejedben? – simította végig a hajam.
- Csak a ˝nagy borulás˝.
- Már attól fáj a hátam, ha rágondolok – mondta rázkódó vállal. Felvettem egy botot és a végét végighúztam a víz felszínén. Beugrott egy jó kis csíny.
Gondoltam egyet és belöktem. Néhány pillanat múlva a szemét törölgetve, csurom vizesen bukkant föl a tó sekély részén. Hátrasimította a haját a homlokából, majd elvicsorodott. Hangosan röhögtem rajta. Brekegés szakította meg a vihogásom. Összevont szemöldökkel nézett a vállára, ahol egy kis levelibéka ült és őt figyelte. Egy pillanat alatt fél méterrel arrébb ugrott. Mármint Damon ugrott el. Felvettem a kezembe a kis békát, aki előttem ért földet. Régen hogy féltem tőlük. Megforgattam és minden oldalról megnéztem. Nagy zöldesszürke szemekkel nézett rám, néha brekegett egyet.
- Kezdem azt hinni, hogy a béka lenyúlja a csajom – huppant le mellém Damon, mire a kis béka kissé megugrott. – Ez a kis izé fél tőlem? – hajolt közelebb az állatkához. Bólintottam, mire széles mosoly terült szét az arcán.
- Ez egy cuki béka, szóval ne csodáld, hogy fél egy ekkora ökörtől – kaptam fel a fejem és elfordultam tőle.
- Ki az ökör? – csattant fel nevetve. Rámutattam. – Na, gyere csak – kapott a kezem után. Gyorsan teleportáltam, a békuci még mindig a kezemben volt. Tervem szerint Justinnak adtam volna oda, hátha frászt kap.
- Juuuuuus! – kiabáltam a lépcső tetején, szorosan a kezeim közé zártam a „meglepetést”. Azonnal megjelent a feje az ajtajában. Azzal a sablonszöveggel adtam át, hogy találtam valamit, ami tetszeni fog neki. Mikor először meglátta, hogy mi az, akkorát ordított, majd jobban megnézte a békát, végül már gügyögött is neki. Megforgattam a szemem és visszavettem a kis jövevényt és kisétáltam a teraszra. Ráraktam egy ágra, amit elértem. Gyorsan eliszkolt. Nem is csodálom.
Mikor megfordultam egy áldühös, amúgy meg szórakozott tekintettel találtam szembe magam. Azonnal kislányosan elvigyorodtam. Karba tette a kezét, elállta a terasz ajtaját. Fél szemöldökét felvonta és gúnyosan elmosolyodott.
- Belöktél a vízbe, egy békát dajkálgattál, majd otthagytál az erdőben a kis kétéltű kedvéért. Ez csak számomra volt sorozatosan rossz? – gondolkozott el. Magam mögé raktam a kezem, összezártam a lábam, és jobbra-balra fordulgattam, amolyan kislányos hatást keltettem. Kicsit behúztam a nyakam és elővettem a kiskutyatekintetem. Damon pedig az „azt hiszed, hogy ezt beveszem” tekintettel rukkolt elő. Lebiggyesztettem az alsóajkam és megpróbáltam elmenni mellette, de a kezével megakadályozta ezt. A karja alatt akartam átbújni, de a lábát támasztotta neki az ajtófélfának. Az ajtó másik felének nekitámasztotta a hátát és továbbra is kajánul vigyorgott. Vihogva figyelte, ahogy reménytelenül próbálok bejutni a szobámba, de vagy a kezével, vagy a lábával, de sikerült a teraszon tartania. Végül meguntam a játékot és fázni is kezdtem, így teleportáltam.
- Hé, ez tisztességtelen volt! – fortyogott. Kivettem a pizsim a szekrényemből, ezzel adtam tudtára, hogy húzzon már ki, illetve szárítkozzon már meg, mert még mindig csurom víz volt. Szomorú nyöszörgéssel ment ki.
A fürdőben legalább fél óráig folyattam magamra a vizet. Jól esett a hűs víz. Amint kiléptem szinte mágnesként vonzott az ágy. Szinte hallottam, amint azt mondja, hogy gyere Bailey. Na, jó én már ekkor nem is voltam teljesen magamnál. Helló álomvilág!
 
Még egy hónap és kezdődik a suli. Egy újabb év újabb nehézségekkel. Kíváncsi leszek, hogy Damon majd hogy bírja az iramot. Őt ismerve, talán nem döglik bele. Talán… Az biztos, hogy sok természetfölöttivel, harccal és egyáltalán nem természetfölötti konfliktussal lesz dolgunk. Szerintem Josh nem adta fel ily’ könnyen. Lindsey sem. És ott van még a Démonkirály is, akinek mostanra csak leesett, hogy a fia már nem jár vissza a Démonvilágba. Szóval még lesz bőven dolgunk. Én a listámra még felvettem azt is, hogy Justinnak szerzek egy barátnőt, na meg, hogy összehozom Jenny-t és Jake-et.
A szerelmi életem nem is lehetne tökéletesebb leszámítva azt a két kisebb „veszekedést”, már ha mondhatjuk annak Damon kiborulásait. De ezeket leszámítva nem is kívánhatna egy angyal jobb pasit magának. Kedves, okos (leszámítva a törit, amiből síkhülye), vicces. De néha fel tud húzni is. Főleg azzal, ahogy a spanyolkiejtésemen röhög. Bocsi, hogy az angyalerőm úgy döntött, hogy a spanyolt magamnak kell megtanulnom. De cserébe én meg a történelem miatt röhögök rajta, mivel Ferenc József nem angol uralkodó volt…
De van egy valaki, aki mindkettőnket kiröhög a magunk bénaságaiért, ez az ember… nem ember… angyali bőrbe búj ördög pedig Justin. Az ő szívatási nélkül élni lehetetlen. Már a mindennapok része, hogy végigkergetjük a házon, mert a fejünkre borított egy vödörnyi jeges vizet, vagy, mert a fogkrémet kicserélte mustárra (ami megjegyzem, nem volt túl finom). A sunyi vigyorát már nem egyszer akartam letörölni az arcáról egy pofonnal, de sajna Damon megállított benne, pedig utána elmondta, hogy szívesen megnézte volna, ahogy felképelem az unokatesóm.
A barátaink nélkül szintén nincs élet se. Vagy elmentünk bandázni a közelbe, esetleg a partra, hogy belefujtsuk egymást a vízbe, de sokat lógtunk együtt. Helena és Mark összeszólalkozási a legjobbak. Egy rossz szón képesek órákig marakodni, hát még akkor, mikor valamiből az utolsón hajtanak össze. Legutóbb a legutolsó mignont nézték ki mindketten a nem messze lévő sütizőben. Jake megoldotta a helyzetet, mert mikor Hel és Mark épp leordibálták egymás fejét, addig ő szépen megvette és az orruk előtt ette meg. Nem volt kérdés, hogy befejezték a kiabálást, helyette pedig Crawfordot kezdték üldözni. Egy (vagy több) tömbkör után kifulladva fékeztek le és mentek be valami olyat rendelni, amiből több mint egy volt.
Csakhogy az ellenségeket se hagyjam ki a sorból. Josh és Lindsey az utóbbi időben nem igazán jöttek képbe, de Kristy mondta, hogy Lindsey kérdezte tőle Damon teljes nevét, hogy bejelölhesse facebookon. Hát ezzel bebukta, mert Damon nem is igazán szokott netezni, a telefonját meg inkább csak zenehallgatásra és a húga hívására használja. De legalább ők nem voltak egy ideig útban, a suliban biztosan másképp lesz.
És végül a nénikémék, akik bármit teszünk, mellettünk vannak. Akár egymást tépjük, akár megbocsátunk a másiknak. Ez mindig így van és mindig is így lesz.
Szóval még jó sok akadályt fog elénk állítani a jövő, de mindig lesz mellettünk valaki, aki támogatni fog, esetleg helyetted átugorja azt az akadályt. De egy biztos: egyedül sosem hagyjuk a másikat…

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    nekem nagyon tetszik ez az egész amit írsz, ahogyan írsz ésatöbbi :D
    jó a téma, (a többi általam olvasott bloghoz képest) sokat írsz (ami jó), tartalmas és jól írsz ;) :D
    ennél többet nemigen tudok írni, ügyes vagy és kész :)
    várom a folytatást :D :) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm :) Igyekszek mihamarabb hozni a következő részt

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett a rész, és a legjobban az a rész tetszett, mikor Bailey megkapta a nyakláncot Damontól. Remélem könnyen veszik, majd az iskolában rájuk váró akadályokat.
    Hamar hozd a kövit :D
    Ui.: Az évad szerintem jó lett és bőven tartalmazott meglepetéseket. Én csak gratulálni tudok a részekhez és a történethez egyaránt. Sok siket a folytatáshoz és drukkolok :)♥

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, nagyon jól estek a szavaid :) a rész majdnem kész van, remélhetőleg hétvégén tudom hozni

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett ez az évad,mert tartalmas volt, izgalmakkal teli és vicces is!! ;) Remélem a 2.évad is nagyon eseménydús és vicces lesz!! ;) *-* Nagyon várom már a következőt!! ♥♡ Siess!! ♥♡ *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Ígérem nem lesz eseménytelen a következő évad sem. olnap délelőtt esetleg estefelé már fenn is lesz az első rész :)

      Törlés